Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1931

13 nem azt jelenti, hogy talán korrepetálás, instruktorkodás, vagy rendszeres kikérdezés számba menő munkát akarunk végezni, hanem csak annyit jelent, hogy a tanulók ellenőrzés alatt kötelesek munkájukat végezni, melynél a felügyelő tanár nem instruktor, hanem pedagógus, ki arra ügyel, hogy a lelkiismeretes kötelességteljesítést senki el ne mulassza, egyik a másikat ne zavarja, az időt mindenki felhasználja, s ami sok diáknál szükséges, ránevelje, rászoktassa a rendszeres tanulás módjára. Azért minden félreértés elkerülésére hangsúlyozottan kiemeljük, senki se gondolja, hogy ez a félinternátus mentsvára lesz a rossz tanulónak, vagy hogy talán a gyenge tanulót a felügyelő tanár rendes instruálásban részesíti s így biztosítva volna a bukás ellen. A félinternátus nem mentsvár, nem a bukás ellen biztosító intézet, nem müvei csodákat, de azt feladatául tűzi ki, hogy rendszeres munkára akarja nevelni a mai kor gyermekét. Ez pedig sokat jelent most, amikor egyrészt sokat kíván az élet mindenkitől, másrészt annyira szétforgácsolódnak az erők, hogy a rendszeres munka, a határozott céltudatosság következetes kialakítása lehetetlen az erre ránevelt biztos tudat és akarat nélkül. A napirend, mely mindig szem előtt tartja az ifjú egészségi és tanulmányi szempontjait, helyes időbeosztásra nevel s így, miután az időt, mint értéket felismertük, rávezet a tanulás helyes módjára is, s megtanít az idővel való takarékosságra. Az intézet meg tudja adni a félinternátushoz szükséges berendezést, nevelő erőket, a szellemi élet feltételeit és így az ifjú munkájába beleviheti azon szükséges értékeket, melyek a munka rendszerességét és célszerűségét biztosítják. A rendszeres munka ilyen légkörében egyre jobban kifejlődik az ifjú munkakedve, kötelességszeretete, szellemi erejének felismerése és becsülni és élvezni tudása. A rendszeres beosztású szellemi munka szorgalomra, gondosságra, kitartásra, becsületérzésre, önállóságra és önbizalomra, türelemre és alkotnivágyásra nevel és sok rossztól visszatart, ami az erkölcsi nevelés erőssége. Neveli az ifjak iskolánkívüli együttléte a szociális érzéket, mely megszünteti az önzést, és elmélyíti a nemes felebaráti szeretetet, egymás megbecsülését. Itt tanulja már meg, hogy elnéző legyen, segítsen, lemondjon, s alkalmazkodjék. A megszokott iskolai környezeben végzett munka könnyebb az ifjúnak, mint a sokszor zavaró körülmények közt folyó otthoni tanulás. Nemcsak azért, mert figyelme ment marad az idegen behatásoktól, hanem azért is — s ez igen fontos feltétele a nevelés simaságának —, mert minden külsőleg alkalmazott erőszakos eszköz nélkül, természetesnek tartja azt a munkát, melyet végeznie kell. Állandó nevelő hatások alatt áll, de ezek fegyelmező ereje nem súlyosodik rá, hanem ösztönzi, segíti a kis jóakarattal haladni akaró ifjút is. Szinte észrevétlen az állandó ráhatás, ami által az ifjú nevelése nem lesz elvont pedagógiai elvek rideg, sokszor ellenkezést kiváltó alkalmazása, hanem maga az ifjú diák természetes életfolyása. Ezen fontos körülmény nemcsak a tanulási kötelesség lelkiismeretes és eredményes elsajátítását fogja eredményezni, hanem az ifjú lelki és szellemi világából kitermeli azon értékérzetet, mely a jellemnevelést szolgálja, külső viselkedésének határt szab, helyes meglátását elősegíti, akaratát szabályozza. S ezen állandó fegyelmező erő mellett a gyermek még sincs kiszakítva a nevelésnek meleg s természetes otthonából, a családi körből, sőt a délutáni komoly munka után minden más gond nélkül teljesen a családé. Hogy ez a