Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1931

12 nyomott hangulattal körülvéve s bóbiskol aggódó szülei teljes asszisztenciájával, amikor már édes álmok országában kellene új erőt gyűjtenie a holnapra. Ez az egy kép s a sok-sok változatban megismétlődő esetek kérlelhetetlen logikai szükségszerűséggel mutatnak rá azon okokra, amelyek elsősorban is itt a fővárosban indokolttá teszik a középiskola mellett működő félinternátus megszervezését. Ezen okok: 1. az utca, mint a szülői háznak és iskolának sokszor nagyon veszedelmes nevelőtársa; 2. a szülők hivatalos elfoglaltsága; 3. a szülők, illetve a család társadalmi élete; 4. a szórakozási alkalmak sokfélesége és 5. az időveszteséget jelentő nagy távolságok. Ha mindezen okokat, melyek a valóságban diákjaink óriási százalékánál meg is vannak, fontolóra vesszük, arra az eredményre jutunk, hogy a félinternátusok a nagyvárosi középiskoláknak oly lényegesen kiegészítő részévé válnak, melyek az iskola és a család tanulmányi berendezkedésében nélkülözhetetlen tényezők lesznek. Ezt az állításomat azzal vagyok bátor bizonyítani, hogy a diákokat szólaltatom meg és a kedves szülőktől kérem a választ. Sok tanulót megkérdeztem az I. osztálytól a VIII.-ig, hogy átlag mennyi időre van szükségük a napi készüléshez? A felelet az volt. hogy két, legfeljebb három órára! Ha pedig a kedves szülők válaszát kérnénk, azt kellene legtöbbször hallani, hogy bizony, a szegény fiú egész délután, sokszor este is, kora reggel is a könyv mellett ül, azzal alszik el, azzal ébred fel. Nem is kétlem. Tapasztalatból tudom, de meg a fenti okok is ezt igazolják. Ez volt az érem egyik oldala. Lássuk hát a másikat is! Az a kérdés most már, ha otthon minden idő a tanulásra megy, vájjon a félinternátusban elég-e a délután? Erre határozottan azt válaszoljuk: igen! Kivételesen lesznek napok, melyeken több a tanulnivaló anyag, és lesznek egyesek, kiknek nehezebben megy a tanulás, de még talán ezeknél is csak elvétve fordul elő, hogy ne tudjanak elkészülni. Ennek megvannak a maga pszichológiai és fizikai okai. A tanuló gondolkodása nem forgácsolódik szét, nincs meg az a sok zavaró körülmény, mely egész lényét a tanulmányi körön kívül lefoglalná s a szórakozottság zavarát idézné elő, a komoly milieu, a szorgalmas társak jólható példája, no meg az állandó felügyelet, — mindmegannyi lélektani és külső momentum, mely a tanulási kedvet fokozza, a készséget ébren és egyensúlyban tartja. Sarkalja a diákot a szorgalmas tanulásra az a tudat is, hogy dolga végeztével haza menve, teljesen a családé. Otthon lesz egészen gond nélkül, a napi távollét s becsületes, komoly munka után üde lélekkel élvezheti a családi együttlét kellemetességeit, részt vehet nemes szórakozásaiban, társadalmi életében. Becsületes munka után haza viszi napsugaras ifjú lelkét, gyermekes játszi kedvét s aki eddig a családi kedélyélet kerékkötője volt, most a sokoldalú szeretet központjává, derűjének kedvesen csacsogó forrásává lesz. Hogy ez milyen értéket képvisel a család, de különösen a gyermekek kedélyvilágának kialakulásában, azt csak egy külön tanulmány keretében lehetne kellőképpen mélatni. Ismételten említettem, hogy az ifjak becsületes munka és kötelességteljesítés után térnek haza. Igen, mert ez a becsületes munkára és kötelességteljesítésre való ránevelés a félinternátus pedagógiai célkitűzésének egyik vezérgondolata.'-Ezen intézménynél ugyanis nem munkaapasztásról, hanem a fölösleges s tétovázó munka megszüntetéséről van szó. A tanári felügyelet