Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1931

Il Természetes következménye ez egyrészt azon nagy érdeknek és érdeklődésnek, mely a társadalmi mozgalmakat kíséri, de másrészt mindenki felismeri azokat a hatalmas értékeket, melyek ifjúságunkat teszik hivatottá egy jobb és határozott irányú jövő kialakítására. Ma már nem elégedhetünk meg különösen a fiúközépiskolákkal egybekötött nevelőintézetekkel, mert számuk aránytalanul kicsi, és a szülőknek csak egy nagyon kis százaléka van nyomasztó gazdasági viszonyaink közt azon helyzetben, hogy gyermekét ilyen kiváló intézetekben neveltethesse. Pedig érzi a szülő és iskola egyaránt, hogy — elsősorban is a nagyvárosi viszonyokat tartva szem előtt — a mai társadalmi és hivatalos elfoglaltság sokoldalúsága az ifjúság nevelése terén is szükeségessé tesz bizonyos, ha nem is új, de eddig szokatlanabb nevelési berendezkedéseket. A gyermeknevelés leghivatottabb otthona, a szülői ház, sokszor csak a legnagyobb nehézségek árán képes ezen elsőrendű nemes hivatásának megfelelni, de akárhány családnak nincs meg a fizikai lehetősége sem arra, hogy ezen felelősségteljes, körültekintést, időt, ép idegzetet kívánó nevelési munkát szeretetének melegházában, lelkiismeretének kívánalmai szerint elvégezhesse. Nem a ráhivatottság hiánya vonja el a szülőt a neki oly kedves nevelő munkától, hanem az a több oldalról egyre növekvő társadalmi és hivatalos lekötöttség, mely a ma emberét sokszor a saját anyagi és erkölcsi, egyéni és családi érdekeinek mostohább vitelére kényszeríti. Ez a főváros szülői társadalma előtt nem szorul bizonyításra. Minél érzékenyebb a szülői lélek szeizmográfja, annál jobban szükségét látjuk annak, hogy legalább is az iskolai feladatok végzéséhez, a gyermek szellemi kiképzésének helyes vezetéséhez, a munkakedv fokozásához és a kötelességtudat kialakításához szüksége van egy segédszervre, mely a legtermészetesebb kiegészítő kapocs az iskola és a szülő nevelési munkája közt. A középiskola tananyaga komoly és terjedelmes. A tanterv ideális elgondolása szerint csak nagyon kevés munkája maradna a tanulónak otthonra, mert az anyagot csak alapos magyarázat és kellő előkészítés után adjuk megtanulandó leckére. De azért bizony tudjuk nagyon jól, mi, tanárok, s tudják sokszor nagvon keserves tapasztalatok alapján a szülők, mennyi időbe, szóba, bíztatásba,'sokszor fenyegetésbe és könnybe is kerül egy-egy lecke megtanulása. De ha ezt a nehézséget közelebbről vizsgáljuk, azt látjuk, hogy legtöbbször igen nyilvánvaló okai vannak. A tanuló délutáni ideje teljesen szét van szaggatva. Hazamenet az utcán elszórakozódik, valami lefoglalja figyelmét, s teljesen kiesik a fegyelmezett gondolkodásból; hazaérkezik, de édesatyja, nagyobb testvérei, sokszor az édesanya is, még hivatalban, vagy más elfoglaltságban távol vannak, — egyedül van, vagy a cselédséggel. Nem is lehet tőle rossznéven venni, sőt okosan cselekszik, ha nem ül azonnal tanuláshoz, hisz 5 órai komoly munka kimerítette. De egy kis pihenő után a legjobb szándékkal nekiül a tanulásnak, alig teszi meg az előkészületeket, megjönnek a család tagjai, itt az ebéd ideje; egy kis sétára is szüksége van; hazaér friss erővel, látogató van a háznál s ha nincs is a társaságban, gondolata sokszor oda téved. Esteledik, hazaér fáradtan az édesatya, kikérdezi, a fiú csak gyöngén vagy sehogysem tud. Következik az otthonlévők kérdőrevonása, miért nem volt becsületes munka s tanulás? Megbomlik a béke, kínos csend az egész lakásban, gyors vacsora s utána a szegény fiú akkor is még a könyv mellett ül, elkeseredéssel telten,