Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1931

10 télyt biztosító fennsőbbsége mellett is a szeretet hatalmával közelebb hozhatja az ifjú eszéhez és szívéhez egyaránt még a legszárazabb és legelvontabb ismeretanyagot is. Ahol pedig ez az előrelátó szeretet a mozgatóerő, ott a tanító nem egyszerű mesterember s száraz oktató, hanem az a lelkes nevelő, kinek szeme előtt nemcsak a tudás száraz anyaga áll, hanem az ifjú az ő maga egész valóságában, lelkével, szívével, eszével, kit éppen az ő mesteri munkája van hivatva kialakítani azzá, amivé teremtetett: a teremtés koronájává. Amióta a keresztény pedagógia létezik, elválaszthatatlan az evangéliumi szeretettől. Célkitűzése egy: a becsületes, boldog ember, ki tudja, hogy felette van az Ur, körülötte pedig felebarátai. Tehetségeit is akként kell kialakítania, hogy mindenkor a főparancsolattal teljes harmóniában munkálhassa saját boldogságát. Az eszközök és módok azonban változtak. Az élet kaleidoszkópszerü változásai közepette a hivatott pedagógusnak nagy körültekintéssel kell megválasztania az utakat és módokat,melyek legalkalmasabbnak látszanak az ideális célkitűzés megvalósítására. És, ha lépten-nyomon nagy nehézségekkel kell megküzdeni a gyermek nevelése terén, a legnagyobb probléma ma is éppen a középiskolai tanulók nevelési és oktatási berendezése és menete. Ha csak a két adottságot vesszük is: az ifjú korát és a középiskola tananyagát, a legnehezebb és eddig még megoldatlan kérdések előtt állunk. S hogy mégis több-kevesebb eredményt tud felmutatni a középiskolai munka, az egyedül azon nemes ideálizmus javára írandó, mely nélkül középiskolai tanár s annak munkája el nem képzelhető. Mindenesetre könnyebbé válik ez a munka s biztatóbb az eredmény ott, ahol a tanulók otthona és az iskola a legharmonikusabb munkatársak. Jóleső és biztató tudattal szögezhetjük le, hogy intézetünkben ezen együttműködés megvan. Ez tette lehetővé, hogy a szülők betekintést nyertek intézetünk munkájába, s viszont a tanári kar tiszta képet alkothatott magának a tanulók otthonáról. Amikor tehát felvetődött az új gondolat, a napközi internátus vagy félinternátus gondolata, akkor éppen ezen kölcsönös ismeretek alapján komoly tárgyalás alá is vehetjük a kérdést, mert ez a gondolat csak természetes következménye a szülői ház és az iskola hormonikus együttműködésének és a hivatása magaslatán álló tanári kar áldozatos szeretetének. Ezen szükséges előzmények megállapítása után most már rátérünk tulajdonképpeni feladatunk tárgyalására: mi az a napközi vagy félinternátus, mi a célja s mit várhatunk tőle? A napközi vagy félinternátus, amint a neve is mutatja, nem teljes, hanem csak nappali bennlakással egybekötött nevelési rend. A tanuló reggel 8 órától d. u. 6—7 óráig az intézet lakója. Ezen időbe esnek a rendes délelőtti előadások, az ebéd, pihenés, üdülés, a rendkívüli tárgyak: francia, német társalgás, gyorsírás, vívás, zene, a következő napra való készülés s közben az uzsonna. Az ifjak az utolsó rendes tanórától kezdve állandó tanári felügyelet mellett étkeznek, üdülnek, tanulnak. Lássuk, hasznos és szükséges nevelési berendezkedés-e ez és milyen okok szólnak az ilyen félinternátus mellett!? Napjainkban világnézetre való tekintet nélkül minden vonalon egyre nagyobb és szorgosabb figyelem kíséri az ifjúság nevelésének kérdését.