Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1930

ri a hibák felett is, mert örül annak, hogy tanítványa a tőle tanult nyelven szól hozzá a távolból. A matematikából úgy gyakorolhatja magát a tanuló ismereteinek ébrentartása szempontjából, hogy példákat old meg. Iskolai könyvében bőségesen akad még olyan példahalmaz, melyeknek megoldására nem került sor az iskolai év folyamán. S ha a szigorú és pontosságot kívánó matematikus tanár az iskolai év végén megígéri a tanulóknak, hogy ennyi és ennyi példának megoldása s a megoldások bemutatása az iskolai év elején jelest jelent, mennyire fogja sarkalni a tanulót munkájában! Azt meg nem is sejti a tanuló, hogy mennyi hasznot raktározott el, miközben a megoldásokon törte a fejét. A földrajzban tanultakat a tanulók a szünet idején azzal ismételgetik, ha utazgatásuk közben rágondolnak arra, amit tanultak. A földrajzi alapfogalmakra az utazás alatt találnak bőségesen példákat. De sokat tanulhatnak útleírások olvasgatásával. A tanulók általában szívesen olvasnak érdekesen megírt útleírásokat — még ha nem pusztán fantasztikusak is azok —, csak arra ügyeljünk, hogy olvasás közben a térkép állandóan ott legyen kéznél, hogy az olvasott helyeket meg is keresse a tanuló és ne mélyedjen el pusztán az elbeszélő részeknek élvezésébe. * Még csak azt akarjuk elmondani, hogy hogyan képzeljük el a vakációnak szellemi munkáját. Ugy gondoljuk, hogy az egy helyütt maradás idejére egy kis napirendet készítünk. Ennek a napirendnek minden pontja tetszés szerint változtatható, de állandónak kell maradnia annak az egy, legrosszabb esetben két órának, amelyet a korai órákban a szellemi munkára szánunk. Ettől ne legyen eltérés. A napi egy, esetleg két órát pedig úgy osztjuk be órarendszerüen, hogy minden második nap rákerüljön a sor a foglalkozásra tervbe vett tárgyakra. Kérdésünkkel kapcsolatban rá kell még mutatnunk arra, hogy menynyire rossz szokás az, ha az iskolai könyveket azonnal az iskolai év befejeztekor tovább adják a tanulók. Az eszményi állapot az volna, ha a tanuló megőrizhetné összes iskolai könyveit s kedves emlékű díszei lennének felnőtt korában is könyvtárának. De a nehéz gazdasági viszonyok — sajnos — megokolttá teszik, hogy a következő év könyveinek megszerzésében ilyen módon is könnyítsen nagyon sok szülő magán. De mint igen sok dologban, itt is ajánlkozik egy középút: nevezetesen ha már a szükség azt kívánja, ne az iskolai év végén, hanem a következő elején adja tovább könyveit. Akit szeretünk, attól nehéz az elválás. Már pedig minden diáknak szeretnie kell könyveit, mert jó-rossz napjainak hűséges osztályosai. A vakáció meghosszabbításáról szóló rendelet ismertté válása után több pedagógus tollából jelent meg olyan természetű cikk és tanulmány, amely a vakációnak hasznos eltöltésére ad utasításokat, sőt maga a Miniszter úr is írt e kérdésben egy cikket, amelyben többek közt azt mondja: ne engedjék meg a szülők, hogy „azt a tizenegy hetet szellemi tétlenségben töltsék el gyermekeik, hanem kívánják meg tőlük, hogy naponkint olvasgassanak, még pedig olyan könyvekből, melyeket az iskola ajánl nekik". A közlések általában azt javasolják, hogy a magyar nyelv kötelező házi olvasmányait olvasgassák a ta*nulók nyáron s készítsenek azokból kivonatokat, feljegy-