Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1929

19 vezhetnénk Szent Benedek Regulájában. De ez oly fontos nevelési tényező a bencés iskolázásban, hogy erről is kell vázlatosan szólanunk. Ez csak külsőség — hangzik sokszor az emberek ítélete valamiről és ebben elítélés is van. Valóban a „csak" elítélendővé teszi a külsőséget, de nagyon kell vigyáznunk, hogy ezzel ne vessük el teljesen a külsőséget, de nagyon kell vigyáznunk, hogy ezzel ne vessük el teljesen a külsőség megbecsülését és nevelő értékének kihasználását. Mikor Szent Benedek a Regula elején kitűzi programmját, akkor azt mondja, hogy felállítja az Isten-szolgálat iskoláját, a „Dominici Schola Servitii'-t, és erre a szolgálatra: „praeparanda sunt nostra corda et corpora", el kell készítenünk lelkünket és — ami szintén egyenrangú fontos — a testünket. Tehát a belső önnevelés mellett a külső megnevelése is szükséges. A testnek a lélekkel, a külsőnek a belsővel szemben kettős szerepe van: egyrészt a test, a külső lehet a lélek, a belső kifejezése. Ekkor centrifugális nevelő erők lépnek fel. Másrészt azonban vannak centripetális erők is, amikor a testnek nevelésével a külső ápolásával a lelket akarjuk védeni és kifejleszteni. Ha így nézzük és így értékeljük a külsőségeket, akkor elismerjük, hogy a bencés nevelésben nem közömbös éppen a nemes arisztokrata vonások kialakítása szempontjából sem, hogy legyen intézeti sapka és az egyforma legyen; a növendékek köszönése mozdulatban és szavakban is komoly és méltóságos legyen; a tanár és tanítvány közt az érintkezés mindig családias legyen, de ne testvéries vagy pajtáskodó, hanem az apának és a jól nevelt gyermeknek minden melegség és szeretet ellenére is kissé kimértebb érintkezése; az udvariassági szabályokat meg kell tartani, mint a Regula mondja a megszólításban, a helyátengedésben és abban is, hogy senkinek a növendékek közt nem szabad önmagának a bírájának lennie stb. A növendékek viselkedésén utcán, iskolában, otthonban, mások társaságában, tanulószobájában, önmagában mindig külsőben is fegyelmezettnek, komolynak, súlyosnak kell lennie. Ezeket a külsőségeket nevelni és erősíteni kell, hogy a belsőben is kialakuljon a növendékekben a bencés lelkület. Erre szolgálnak az intézet fegyelmi szabályai, a tanárok, illetve az osztályfőnököknek illemtani órái, az alsóbb osztályosok táncgyakorlatai stb. A külső arisztokratizmus állandósítója, értékké alakítója mégis a lelki arisztokratizmus, vagyis az isteni gondolatnak minél tökéletesebb kialakítása a lelken. Ez pedig csak a kegyelmi életben lehetséges. A kegyelemnek csatornái a szentmise és szentségek, meg az imádság. Ezért iskolai munkánkat mindig imádsággal kezdtük és végeztük. Az egyházi év menetének megfelelően rendes imádságainkat megtoldottuk az egyházi év megfelelő imádságaival. Novemberben p. o. a tisztítótűzben szenvedő lelkekért imádkoztunk, az adventi időszakban könyörgésünkkel belehangoltuk lelkünket a Krisztus-várásba stb. Vasár- és ünnepnapokon közösen hallgattuk a szentmisét, amikor egy hatalmas családdá forrtunk össze az Ur házában. Rendi szentjeink ünnepét követő vasárnapon a szentmisét az ifjúságért s a Rendért mutattuk be s az exhortáció az ő ragyogó példájukat világította meg. Bár öt közös szentgyónás és áldozás volt, tanulóink nagy számban járultak az Ur asztalához minden vasárnapon és ünnepen, sőt köznapokon is. A nagyböjt vége felé az ifjúság lelkigyakorlatokat tartott. A felső osztályok lelkigyakorlatainak vezetője Brisits Frigyes dr., ciszt. r. gimnáziumi tanár volt, akinek gyönyörűségesen szép elmélkedései mély nyomokat hagytak az ifjúság lelkében. Az alsóbb osztályosok elmélkedéseit Borbély Kamill, győri bencés gimnáziumi tanár tartotta az ő finom modorában és sugárzó gyermekszeretetében. Az ifjúság lelkigyakorlataival egyidőben tartottuk ebben az évben is a szülök 2»