Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1929
17 megfeledkezni. Ez a jelenség minden téren megnyilatkozott. így a nevelés terén is az újabb irányzatok kedvéért engedték feledésbe merülni a régebbieket, köztük a bencés szellemű nevelést. Az utolsó két-három századnak ilyen irányú mulasztását korunk iparkodik helyrehozni, amikor az elhagyott irányzatok fontosságát kezdik felismerni és az individualizmus századában az egyes rendek keresik a maguk individuális szellemének érvényesülését a lelkivezetésben és lelkinevelésben. De ezeket a sajátos értékeket, sajnos, nagyon sokszor a feledés sötétségéből kell kiemelnünk. A bencés aszkétikus és pedagógiai értékek öntudatra hozásában azonban nagy segítségünkre van közvetlen napjaink és az előjelek szerint a közel jövő szelleme, amelyre vonatkozóan el kell ismernünk — és Szent Benedek fiai hálás szívvel mondunk ezért köszönetet az isteni Gondviselésnek —, hogy „a XX. században oly hatalmas erőre kapott vallási renaissance a XVI. és XVII. század formáitól elfordulóban van s az ideált a bencés monasztikus vallásosságban keresi". (Baranyai Jusztin vezércikkéből a Nemzeti Újság 1929 március 21. számában.) Ez a kettő: az egyéni értékekre való ráeszmélés és a korszellem visszaforduló irányzata segít a bencés pedagógia első nehézségének elhárításában. A másik nehézség a szentbenedeki Regula belső lényegéből fakad. Szent Benedek szellemét úgy határoztuk meg, hogy az „az apostoli egyház őskeresztény szelleme". Ebből következik, hogy minden téren ennek a szellemnek kell megnyilatkoznia, így tehát a pedagógiában is. De ez más szóval az egyetemes vagy katolikus gondolatnak érvényesülését jelenti, amely mellett elszíntelenedik a rendi külön jelleg. Ebben találjuk annak magyarázatát, hogy oly különféleképpen magyarázzák Szent Benedek szellemét. Egyesek minden egyéni vonást tagadnak tőle és a bencés aszkézist és pedagógiát teljesen azonosítják az evangélium és a katolicizmus aszkétikájával. (Megjegyezzük, hogy készakarva emeljük ki külön az aszkézist és külön a pedagógiát, mert mindegyikük egy-egy fontos része a bencés szellemű nevelésnek, illetve önnevelésnek. A nevelés megfelel annak, amit pedagógiának, az önnevelés annak, amit aszkétikának nevezünk.) Mások hasonló okból az egyetemességet tekintik ilyen jellemző vonásnak, amely egyúttal alkalmassá teszi a bencés szellemet, hogy minden idők minden irányzatának, amennyiben az helyes és katolikus, az értékeit magába olvassza. Ez valóban így is van, de azért nem szabad azt gondolnunk, hogy a bencés szellemű nevelésnek (pedagógiának) és önnevelésnek (aszkézisnek) nincs a többitől megkülönböztető differentia specifica-ja. Van, — még pedig a történelmi fejlődés folytán. Éppen azzal, hogy az újabb szellemi áramlatok és ezekkel az újabb rendek nagyon is világos különálló jelleget kaptak, ezek váltak el a bencés szellemtől és az ezekkel való összehasonlítás útján tudjuk meg, hogy van külön bencés szellem is, mely nem részletgondolatnak vagy részletcélnak a szolgálata, hanem mindenkor a teljes és az ősi katolikum érvényesítése. így, ami kezdetben nem volt külön jelleg, az ma külön jelleg lett és egyúttal nagy és szent feladat. A bencés szellemnek minden téren a mult tiszta egységes szellemét kell megőriznie a változó divatáramlatokkal szemben. Az elmondottak megvilágítják, hogy miért számolunk be most is nemcsak eredményekről, hanem célokról és problémákról. Uton vagyunk és keresünk. Egész fejlődő intézetünkkel úton vagyunk a bencés nevelés kialakítása felé és ennek keressük a korviszonyoknak megfelelő eszközeit. így megtartjuk és fejlesztjük az eddigieket és újabbakat csatolunk a régiekhez. Az elmúlt esztendőkben beszámoltunk három nagy tényezőről: a családias szellemnek, a liturgia közösségéből érvényesülő őskeresztény vallásosságnak és a „conversatio morum"-nak megfelelő önnevelő lelkületnek az érvényesítéséről. Az idén hozzá szeretnénk ehhez tenni az úri 2
