Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1928

9 Óriási még abban is, ami nem új benne. Hát még abban, ami újat hozott a keresztény világ számára. Ennek igazolására azonban az Egyház történelmébe kell visszafelé pillantanunk. Az ötödik század végének történelmi képét kell a szemünk elé állítanunk. A IV.—V. század a római birodalom hanyatlásának ideje. A római kultúra haldoklik. A gótok, húnnok, a vandálok pusztítják végig. És épen erre az időre esik ennek az intézménynek a születése. 476 a nyugatrómai birodalom bukásának dátuma, 480 Szent Benedek születési éve. Négy év különbség! Milyen csodálatos ennek a két dátumnak az összeesése! Meghal valami, egy birodalom tűnik el, egy kultúra szűnik meg — és ugyanakkor születik valami új, valami szebb, valami, ami ennek a haldokló kultúrának legnagyobb értékeit megmenti. A római birodalom utait barbárok lábai döngetik és nyomukban a pusztulás, a nyomor jár. A „boldog" Campaniában 500.000 hold áll megműveletlenül, pusztán. Galliában éhes farkasok csapatostul kóborolnak a földeken, a felégetett városok romjai közt, a műveletlen földeken csontok hevernek, temetetlen halottak csontjai. Félelem és rémület, pusztítás és rablás — ez a népvándorlás kora. Nagy Szent Gergely pápa, aki még egészen római szívében és felfogásában, látja ezt a pusztuló világot és megrendítő szavakkal ír az utolsó ítéletről. Megjövendöli, hogy itt a világ vége. Igen, itt a római világnak a vége, és ő, aki nem tudja a világot másnak, mint rómainak elképzelni, joggal gondolkozhatott így. De íme: épen ő az, aki elküldi Szent Ágoston apátot, a bencést, hogy térítse meg az angol népet, ez új világ egyik fő építőjét. És a bencés megy, viszi magával a régi világ értékeit, és átmenti őket az újba. Nem lehet azt mondani, hogy a szerzetesség egyedül tette meg ezt. Ilyen értéke ennek az antik világnak mindenekelőtt a görög kultúra. Miben maradt reánk ez a kultúra, melynél nagyobbat a kereszténységen kívül az ember nem alkotott soha és sehol? A római világ alkotásaiban, a klasszikus írók müveiben. És hol maradtak reánk ezek a művek? A kolostorok könyvtáraiban, a szerzetesek írószobáiban. Cassiodorus Viváriuma és utána a kolostorok százai és százai, elsősorban pedig a bencés kolostorok a görög-római szellem megőrzői. Másolták ezeket a műveket, pedig talán nem is mindig értették, nem is mindig tudatosan tették. A másik ilyen érték a római szervező erő, a római kormányzó géniusz a világon uralkodó jogi és katonai erő. És előáll Szent Benedek, a római ősök ivadéka és törvényt ad, melyet meg kell tartani. Mikor a szerzetes fogadalmat tesz, felolvassák előtte ezt a szabályzatot: „íme a törvény, melynek vezetése alatt katonáskodnod kell." Törvény és katonáskodás! Milyen római szavak ezek, milyen latin szellem szól hozzánk belőlük. Minta lett, megszervezett hadsereg lett a szerzetesség. A római katonai erő és jogi szellem meghódította és megszervezte egykor az egész világot. És amikor ez az erő lehanyatlott és ez a szellem kihalt, akkor a szerzetesség a lélek-ka-tonaság formájában megmentette ezt az értéket. A római lex így lett a bencés Regula közvetítésével a keresztény világ szervező erejévé. íme ily óriási érték a Regula abban is, amiben nem hozott újat, há' akkor milye í nagy lehet abban, ami új benne!