Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1928

8 Intézetünk jubiláris ünnepségei. A Szent Benedek-rend. 1400 éves jubiláris ünnepségéből intézetünk is kivette a maga részét. Két részben ünepeltünk. Három napon keresztül minden este fél hét órakor összejöttünk a józsefvárosi plébánia-templomban s a porba hullva imádkoztuk el hálánkat az ég és föld hatalmas Urának az 1400 éves múltért s annak sok, megszámlálhatatlan kegyelméért. Velünk voltak ünnepünkön, akik valamikor a Rend tanítványai voltak, de velünk imádkoztak azok is, akik később ismerték meg és szerették meg Szent Atyánkat. A hatalmas templom minden este szorongásig megtelt imádkozókkal. 1929. március 18-án BITTER ILLÉS, clairveauxi cisztercita apát, tankerületi főigazgató úr végezte a litániát, a szentbeszédet pedig SIK SÁNDOR Dr., kegyesrendi tanár úr mondotta. A szerzetesség a Regula tükrében. Sík Sándor dr. beszéde. Ritka, szokatlan nagy ünnepet ülünk; egy 1400 éves intézménynek ünnepét, 1400 éves szent szabálynak létrejöttét. A gondolat átszáll ezen az óriási, 1400 éves távolságokon, hogy hódoljon előtte. 1400 éves ünnepe van egy nagyon régi intézménynek. Aki nem ismeri, aki nem sejti, miről is van itt szó, az ha erről az ünnepről hall, elcsodálkozik és fejét csóválva kérdezi, mint lehet azt ünnepelni, hogy egy szabály, egy törvénykönyv 1400 éves. És még jobban elcsodálkozik azon, hogy lehetnek emberek, akik nagy dolognak éreznek egy szabályt, egy egyszerű törvénykönyvet, amely egészen szerényen dolgokról beszél és jó részében nem is új. De a gondolkozó embernek elég azt hallania, hogy ez a törvénykönyv 1400 éves és már meg kell éreznie, hogy ez több, mint papiros-törvénykönyv. Nagyon nagy dolognak kell annak lennie, annak a Regulának papírlapjain és betűiben nagy erőnek kell lenie, hogy 1400 évet meg tudott élni. És csakugyan nagy dolog ez a Regula. Az a törvénykönyv jelenti a bencés rendet; de ennél többet is: ez a rend jelenti a nyugati szerzetességet, és a szerzetesség jelenti a római katholikus Anyaszentegyházat, legalább is mindazt, ami benne nagy, szép, hatalmas és szent. Nem katholikus író, hanem a protestáns Harnack mondja: „Mindig a szerzetesség volt az, mely az Egyházat, ha süllyedt, felemelte, ha elvilágiasodott, felszabadította, ha támadták, megvédelmezte. A szerzetesség a hideg szíveket felmelegítette, a makrancos lelkeket megzabolázta, és az elidegenedett népeket újból megnyerte." A szerzetességről szólok a bencés Regula tükrében. I. Mi ez a Regula? Felületesen nézve nem nagy dolog: megrendszabályozza az elfajuló szerzeteseket, a kóborló, országot-világot járó gyrovagusokat, a fegyelmet nem ismerő, elpuhult sarabaitákat; — helyhez köti őket és munkát ír elő. Látszatra bizony ez nem is olyan nagy dolog. És nem is új dolog, legalább is nagyobb részében. Keleten Szent Pachomius és Szent Vazul, nyugaton Szent Jeromos és Szent Ágoston már kidolgozták a 'szerzetesi élet főbb elveit. De valójában mégis óriási dolog.