Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1928

11 ség megmutatta, hogy a kereszténységben örök ifjúság lakik, hogy mindig újra meg tud újulni, alkalmazkodni tud minden kor igényeihez. Megmutatta szervezetével, amikor a clunyi reformokkal és a bencés rend új hajtásaival (ciszterciták, kamalduliak, trappisták), újabb és újabb alakulatokat tudott alkotni az új igényekhez képest. A nagy új szeretet feladatainak felelt meg a szerzetességnek egy-egy új ága: a pogányok rabságába esett keresztények kiváltására alakultak a trinitáriusok, mercedenariusok. A betegek ápolására az irgalmasok, a hitvédő harcokra a lovagrendek. Amikor az egyházat az elvilágiasodás és forradalom fenyegeti, fellépnek a kolduló rendek és a szent szegénységnek e szent rajongói megmentik az európai társadalom egyensúlyát. Az új kor nagy szociális és kulturális feladatára vállalkoztak az új-kor szerzetesi típusai: a szabályozott papok (jezsuiták, piaristák stb.). Napjaink életének specializált életfeladataira teremnek elő a mozgékony, sokoldalú kongregációk. De megmutatta a szerzetesség a maga örök termékenységét munkásságában is, és pedig soha annyira, mint napjainkban. Ha csak a bencés rendet vesszük vizsgálat alá a jelenben, akkor is világos lesz ez előttünk. A mai kereszténységnek két főproblémája: hitterjesztés és a kultúrának kereszténységgel való átitatása. A hitterjesztés szolgálatában ott látjuk a bencéseket Ausztráliában, Dél-Amerikában stb. Ottilienben külön kongregáció alakult hitterjesztők képzésére. Sőt a jelenkori bencés hitterjesztői munka már vértanukra is hivatkozhatik. A keresztény kultúra szolgálatában a mai bencések lelkesedéssel ápolják a nagy ősöknek a Cassadoriusoknak, Alkuinoknak, Bédáknak, Hrabanus Maurusoknak, (Praeceptor Germaniae) a XVII. század nagy francia maurinusainak (Mabillon és társai) tradícióit. Hivatkozzunk-e Maredsous-re vagy a ragyogó magyar példákra, Szent Gellérttől Czuczor Gergelyig, Jedlik Ányostól Serédi Jusztiniánig? A művészet terén a solesmi és beuroni kongregációk programmot jelentenek. Napjaink nagyszerű liturgikus mozgalma pedig egészen összeforrott a bencések nevével. íme a Regulának, íme a szerzetességnek, íme a kereszténységnek örökfijú termékenysége. * A monte-cassinói kolostor jelmondatát: Succisa virescit (Ha levágják is, újra zöldül), bebizonyítja a bencés rend Magyarországon is, Budapesten is. A szerzetesség krisztusi termékenységének szellemében végvárak emelkednek Budapesten is, egy félig pogány, félig haldoklani látszó társadalom miazmás levegőjében. Férfiak jelennek meg, a krisztusi küldetés világépítő öntudatával, az ifjúságot magukhoz ölelő lelkesedésével. Kalazanti szent József és szent Bernát szelleme után, szent Benedek is megépítette a maga nagyszerű budapesti várát. Az a lélek, amelytől egyszer már megújhodott. Európa a népvándorlás korában, amely egyszer már újjá teremtette Magyarországot is a török pusztítás után; újjá fogja teremteni ezt a szegény roncs hazát mai pusztulásából is. Amen. 1929. március 19-én a hálaadó litániát Dr. HANAUER Á. ISTVÁN, váci megyés püspök úr, a Rend tanítványa végezte, Dr. VASS JÓZSEF, kalocsai nagyprépost, népjóléti és munkaügyi miniszter úr, a Rend tanítványa pedig a következő beszédben hódolt Szent Atyánknak.