Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1927

6 fiú bánata, de ugyanakkor ismét arra buzdítja Győrszentmárton piacán a lehorgasztott fejjel búsúlókat, hogy lesz még ünnep a világon. A Szentszéktől új megbízást kap. Az újonnan kodifikált egyházjognak forrásait kell összeállítania s megjelentetnie. Visszasiet tehát Rómába, régi íróasztala mellé. Hangyaszorgalommal dolgozik és sűrű egymásutánban jelennek meg az ezer oldalt számláló kötetek. Ezek szárnyukra kapják nevét s ismertté teszik az egész világon. Emellett tanít a Szt. Anzelm egyetemen, a pápai levéltárosképző főiskolán, kánonjogi tanácsosa a vatikáni magyar követségnek, ügyvivője rendje s az összes magyarországi egyházmegyéknek. A sok munka leköti minden idejét s mégis szívesen támogatja hozzáforduló honfitársait. Hazája szomorú sorsán érzett fájdalmát azzal enyhíti, hogy minden körben minden alkalmat felhasznál a sárba taposott magyar igazság megismertetésére. Minden nyáron hazajött, hogy a magyar búzatermő rónán pihentesse meg fáradt tekintetét. A pihenés napjait javarészt szülőfalujában töltötte szüleinél. Amióta pedig ellenséges lábak tapossák a Szent István alapította község földjét, nem igen időzött szülőfalujában, de azért minden évben felkereste szülei sírhalmát. 1927 júliusában hosszú betegeskedés után meghalt Csernoch János, Magyarország bíboros hercegprímása. A halál hírének vétele után hat órával az újságok már Serédi Jusztinián nevét emlegették utódként. A hír szárnyára veszi nevét s bejárja a külföldi lapokat is. S ettől az időponttól kezdve a magyar társadalom szinte érthetetlen megsejtéssel mindig várta a hír valóra válását. 1927 december 1-én a hír valóra vált. Megjött a híradás, hogy XI. Pius pápa esztergomi érsekké, Magyarország hercegprímásává s ugyanakkor bíbornokká Serédi Jusztinián dr.-t nevezte ki. A harangok megkondultak, a kezek imára kulcsulódtak s Te Deumot imádkoztak. A magyar társadalom minden rend- és rang-különbség nélkül örömmámorban úszott. A magyar közéletnek régen volt olyan eseménye, amely oly általános örömöt s megnyugvást keltett. Sok szokatlan és meglepő mozzanata volt a kinevezésnek. Egyszerű szerzetes lesz az ország első főpapja és zászlós ura, akinek semminemű kitüntetése nem volt. Egyszerre lesz a bíboros kollégium tagja, holott eddig az esztergomi érsekeknek ezt eddig külön kellett kérniök. Fiatalon szökkenik fel az Egyház hierarchiájában a legalsó fokról a legmagasabb polcra. A sok gyermekes, gondokkal küzködő cserepesmester fia az Egyház hercege, az ország első zászlós ura lesz. Minden magyar hálával gondol a Szent Atyára, akinek elődei is oly sokszor adták bizonyságát szóval és tettekkel, hogy szeretnek, becsülnek bennünket. Ezt a tanulságot drága kincsként őrizzük meg a magunk számára, de kovácsoljuk gyilkos fegyverré, mikor Krisztus földi helytartóját látni nem akaró emberek támadják. A küldetés ténye és módja bizonysága a Szent Atya irántunk való szeretetének, a kinevezést követő események pedig azt igazolták, hogy a hercegprímás személye is igen kedvelt neki. Szinte se vége, se hossza sok kedvességének, szeretetének, amellyel elhalmozza személyét. A bíbornokká kreálás fenséges szertartásán „Kedves Benjáminjának" nevezi. A püspökké szentelést a Szent Atya maga végezte. A gyönyörű s megillető szertartás alatt a Szent Atya hangja el-elcsuklik, amikor tekintetével végig simogatja kedvelt Benjáminját. Bizonyára arra gondolt, hogy mily sok nehéz küzdelem,