Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1927

5 ismerték, mert nem az élet piacán játszódott le s nem volt gazdag külsa eseményekben, mint ahogyan a szenteké sem az; aki Istennek szenteli életét, nem tülekedik a köznapi élet vásári zsivajában. S mégis szívébe zárta a magyarság nevének bíborral való övezésétől számított első pillanatától fogva. S ki tudná megmondani, mennyi könny pergett le az újságok lapjaira, amikor eldugott kis falvakban gyertya s mécs lángjánál olvasták szerény, de szép életét?! Serédi Jusztinián dr. 1884. április 24-én született a pozsonymegyei Deáki községben. Édesatyja cserepesmester volt, aki 11 gyermeke közül kettőt is az Ur szolgálatára adott. Mindkettő Szt. Benedek rendjébe lépett. Az idősebbik, Serédi Marcell, zseniális fizikus volt, akit 35 éves korában ragadott el a halál s megakadályozta, hogy benne Hazánk második Jedlik Ányosát bírja. Az ő és néhai Gulyás Elek, bencés plébános irányítása mellett végezte el Serédi Jusztinián középiskolai tanulmányait a pozsonyi kir. kath. főgimnáziumban. A VI. osztály elvégzése után követte bátyja nyomdokait s felvételét kérte a magyar Szt. Benedek-rendbe. 1901. augusztus 6-án öltötte magára Szt. Benedek ruháját, amikor a Jusztinián nevet is kapta. Az ujoncév letelte után folytatta középiskolai tanulmányait s a győri gimnáziumban szerezte meg érettségijét. A főiskolai tanulmányokra kerülvén a sor, rendi vezetősége a római Szt. Anzelm-egyetemre küldötte. Innen négy év múlva mint a hittudományok doktora tért vissza. Nagy tudása és szorgalma miatt a doktorátust jutalmul kapta, mivel összes vizsgálatait kitüntetéssel tette le. 1908. július 10-én szentelte áldozópappá Pannonhalmán néhai dr. Kohl Medárd püspök. Rómában ebben az időben már erősen folyt az egyházjog kodifikáló munkája. Ennek a munkának egyik főerőssége D. Bastien Péter, belga bencés volt, akinek közbenjárására a kodifikáló pápai bizottság munkatársul kérte maga mellé Serédi Jusztiniánt. így tehát ismét az örök Róma lakója lett. A San Anselmo csendes cellájában dolgozott a neki kirótt munkán, de ugyanakkor az egyetemen is tartott kollégiumokat. Mikor D. Bastien Péter pápai kiküldetéssel Boszniába megy, helyét teljesen Serédi Jusztinián foglalja el s ő lesz a bizottság új erősségévé. Az olaszok hadüzenete után el kellett hagynia, mint magyar állampolgárnak a San Anselmot s a Vatikánba vonult Gasparri Péter, bíbornok-államtitkár vendégeként. Még ropogtak a fegyverek, mikor az új egyházjogi kódex elkészült. Serédi Jusztinián befejezvén munkáját, visszatért hazájába. Itthon a Haza kéri szolgálatát. Bevonul katona-lelkésznek s az esztergom-kenyérmezei fogolytáborban teljesít szolgálatot. Gondolt-e vájjon arra, amikor hóban, esőben rótta az utat a fogolytábor és Esztergom közt s tekintete ráesett az esztergomi bazilika kupolájára, hogy valamikor, nem is olyan nagyon sokára ő lesz annak főpapja? Bizonyára nem, mert sohasem volt álmodozó . . . A vörös uralom nehéz napjait Pannonhalmán tölti, ő is ott imádkozott többi rendtársaival együtt a jobb magyar jövőért és várta megadott lélekkel annak hajnalhasadását. A rémes uralom napjainak elmultával 1919 augusztus 20-án, Szt. István ünnepén sűrű zarándokcsapatok vonultak Pannonhalmára. A sok ezer embernek Serédi Jusztinián prédikált a kolostor udvarán; int, korhol, lelkesít s szinte átszellemülve bíztat az összetartásra, újjáépítő munkára. Amikor pedig ismertté lesznek Trianon szönyűséges pontjai, könnytől fátyolos szemekkel, elcsukló hangon zokog belőle a hon-