Szent Szív szerzetesnők VIII. kerületi katolikus leánygimnáziuma, Budapest, 1918-1919

I. Iskolánk múltja - II. Iskolánk az 1918-1919. és 1919-1920. iskolaiévekben

1976

3

, j,

_TN ji-$ l w

<dítsa. Hamis jelszavak alatt száműzték és kiirtották mindazt, amit előttünk szentté egy hosszú ezredév tett, királyt, szent koronát, oltárt, hazát, hitet, erkölcsöt, szülőt, gyermeket és a szabadság hirdetői a szabadság elnyomói lettek. Emberszeretet helyett a legvérengzőbb, a legállatiasabb rabszolgaság uralkodott. Kétszeresen megcsalatva láttuk magunkat. Nemcsak jobb és szebb jövő nem köszöntött reánk, hanem százszorta rosszabb és elvesztettük még azt a kevés jót is, amink volt.

Ennek a zsarnoki uralomnak lett szinte áldozata a mi kedves Sophia- numunk is. 1919. ápr. 2-án megfosztották katholikus jellegétől, eltiltották benne a hitoktatást, mint minden más iskolában is és államinak nyilvánították. Az intézetet nemcsak anyagilag, de szellemileg fenntartó szerzetesnőknek, kik annyi gonddal, annyi szeretettel, annyi önfeláldozással vezették a növendékek nevelését, búcsút kellett mondaniok saját kedves otthonuknak, melynek megteremtéséért annyi áldozatot hoztak. Az intézet szelleme azonban továbbra is katholikus maradt, a vallásoktatás a házikápolnában folyt, pedig már megbontották a tanári testületet s az egyik megüresedett állást zsidóval töltötték be. Húsvét ünnepének előestéjén jelentkezett az új iskolavezető, hogy az eddigi igazgatótól átvegye az intézet teljes vezetését, sőt az István-út; zárda igazgatását is. A végső pillanatban azonban az angol misszió kapitánya Sir Williams Freeman entente védelem alá helyezte mind az István-úti zárdát, mind a Sophianumot, az iskolákat azonban ideiglenesen bezárta. Ezt a körülményt használták fel a népbiztosság emberei arra, hogy ha már nem sikerült az iskola épületét a hatalmukba keríteni, legalább a növendékekre tegyék kezüket. Kitelepítették az iskolát az Andrássy-úti áll. leánygimnáziumba, ahol a Notre Dame de Sion felsőleány iskolával együtt «Volt Sophianum-Sion» címen folytak az előadások. A tanári karból csak egynéhányat tartottak meg, a többit — mint nagyon feketéket — szabadságolták.

Az angol védelem alatt álló épület házikápolnájában azonban nem szűnt meg a hitélet. Növendékeink és volt tanáraik idesereglettek csaknem mindig.teljes számban istentiszteletre és hitoktatásra, amely a tanév végéig is rendszeresen folyt.

Végre augusztus hóban beállt az epedve várt fordulat. A proletárdiktatúra csúfosan megbukott és vele mindazok, kik jobb meggyőződésük, keresztény és nemzeti érzésük megtagadásával szolgálatába szegődtek. A «Volt Sophianum-Sion»-t is megszüntette a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium, egyúttal megbízta a törvényes igazgatót, hogy haladéktalanul vegye vissza az intézetet.

Az isteni gondviselésbe vetett hittel, amely mostoha sorsunkban is szemmelláthatólag virrasztóit felettünk, megkezdtük az 1919—1920. tanévet. A megújhodás vágya szállta meg a lelkeket és a Sophianum abban a tudatban nyitotta meg kapuit, hogy a keresztény magyar társadalom ebből a kommunista tévtanoktól meg nem fertőzött szellemű iskolából egy a hazát jobban szerető, a keresztény hitet és erkölcsöt jobban féltő és valló ifjúságot óhajt látni, amely nem lesz gerinctelen, amely nem hódol be vakon a társadalmat alapjaiban felforgató vészes tanoknak, hanem azt vallja, hogy minden állam alapja és talpköve a tiszta erkölcs és amely szóval is meg tollal is és ha kell, mind a két kezével meg tudjá majd védeni hitét és hazáját, hogy valamikép teljesedésbe ne menjen a hazájá