Szent Szív szerzetesnők VIII. kerületi katolikus leánygimnáziuma, Budapest, 1916

† I. Ferenc József

6

mint ember is kimagaslott jeles tulajdonságai által. Emberi eré: nyeinek sugárözönéből ki akarok ragadni két gyönyörű vonást és arra törekszem, hogy ezeket átplántáljam, kedves növendékek, az önök fogékony leikébe.

Az egyik jellemvonás a lelkiismeretes, szigorú pontosság kötelességeinek teljesítésében. Őfelsége magát mindenkor az állam első tisztviselőjének tekintette, ki azt a szellemi munkát, melyet országosának gondjai elébe szabtak, a legridegebb pontossággal, igazi munkakedvvel intézte el. Ne higyjék azt, hogy a királynak nincsen dolga, nincsen gondja. Ezerszerte súlyosabb, nehezebb az, mint bármely más egyéné. A felkelő nap már íróasztalánál találta őt. Mintha csak szem előtt tartotta volna azt a magyar közmondást: «Amit megtehetsz ma, ne halaszd holnapra». Kiszabott munkájának elvégzéséhez szigorú kötelességérzettől áthatva ragaszkodott, hátralékban soha nem volt. így dolgozott úgyszólván életének utolsó percéig úgy, hogy jóformán az íróasztala mellett érte a halál. Méltó példát adott nekünk férfiaknak, nőknek, felnőtteknek, tanulóknak egyaránt a kötelességnek önfeláldozásig menő teljesítésében.

Másik jellemvonása az igazi, szívből jövő, mély vallásossága.

Kedves növendékek! Bizonyára tapasztalták az életben, hogy szegényt és gazdagot, urat és szolgát, királyt és pórt egyaránt hányja-veti «tündérszerencsénk kénye». Enyelegve emeli, majd mosolyogva leveri. Néha a sorscsapások villámai oly vadul cikkáznak, hogy annak elviseléséhez igazi mély, keresztény megnyugvás ad csak erőt.

Szép példát adott e téren is a mi koronás halottunk.

Mikor a magyar nemzet reménysége, családjának egyetlen büszkesége, Rudolf trónörökös, a kifürkészhetetlen isteni akarat rendelései szerint époly váratlanul, mint rejtélyesen őseihez tért, Erzsébet királyné anyai szivét a fájdalom halálosan megsebzé. Hasztalan keresett gyógyítóírt beteg lelkére észak ködös honában, délvidék örökös verőfényében. Árnyékként bolyongott közöttünk bánatával, beteg leikével, míg egyszer azt hallottuk, hogy a boldogtalan anya szivének dobogását egy orgyilkos tőre megállította.

Mikor ez a megrendítő hír, mint a felhőtlen égből lecsapódó villám, váratlanul lesújtott a szerencsétlen királyra, fájdalmának első perceiben e kétségbeesett kiáltás hangzott el