Szent Szív szerzetesnők VIII. kerületi katolikus leánygimnáziuma, Budapest, 1916
† I. Ferenc József
7 ajkáról: «Most már mindennek vége!» Vigasztalhatatlannak látszott Azonban hite, erős vallásos érzése csakhamar felemelték őt és meggyőződéssel mondotta: «Istenben való bizodalmamat nem veszítettem el.» Ily felemelkedésre, a sorscsapások ilyen elviselésére csak igaz lélek, mély vallásos meggyőződés képesíti a halandót. Őfelsége, ha csak tehette, szent misét hallgatott, minden fontosabb uralkodói tényét áhítatos imával kezdette. Ott látjuk a kirakatok képein azt a jelenetet, mikor a világháború kiütése alkalmával fejedelmi díszruhájába öltözötten, homlokát kezére támasztva buzgó áhítatba merül: «Imádkozik a király». Kell-e ennél felemelőbb látvány, mint mikor a földi uralkodó alázattal leborul a királyok Királya előtt és kéri nemzetére áldását e világot pusztító véres háború megkezdése előtt!? íme, a mi fönséges halott királyunk emlékezete ezt a két magasztos tanulságot kelti fel lelkűnkben: a vallásosságot és a kötelességteljesítést. Bizonyára bátran kimondhatom, kedves növendékek, hogy az ő sírjáról szakított ezt a két virágot szívünkbe fogjuk ültetni, szeretettel fogjuk azt ápolni és nem hagyjuk elhervadni soha. A temetésnek e lélekemelő szent pillanatában repüljön a mi gondolatunk hozzá. Árasszák el szeretetük melegével azt a fejedelmi koporsót, mely a bécsi kapucinusok templomának kriptájába ma örök pihenőre tér. Tegyék le e sírra, kedves növendékek, szivük, lelkűk legnemesebb virágait, a hála és kegyelet koszorúját és erősítsék meg magukban a koronás király iránt való hűséges szeretetet, mely egy a magyar haza szeretetével. A mai temetés az égben egy diadalmenet. Vitézi érdemrendes katonáitól kísérve járul az ő galamblelke még az ő trónusánál is magasabb trónus elé, hogy buzgó imával kérje Istenét: Atyám, vedd oltalmadba a magyar nemzetet, mely most élet-halál harcát vívja az ezerfelől reátörő pusztítók vak dühe ellenében. Vezéreld diadalra seregeinket, hogy a magyar turulmadár röptét a hatalom és dicsőség szédítő magasságáig, a felhőkig emeljük! Magyarok Istene! Hallgasd meg a mi kérésünket is. Vedd magadhoz a mi elköltözött öreg királyunkat. Övezd homlokát a dicsőség koronájával és add meg neki legméltóbb ajándékodat, a mennyei örök boldogságot. Amen.
