Szent Szív szerzetesnők VIII. kerületi katolikus leánygimnáziuma, Budapest, 1916
† I. Ferenc József
5 Az ádáz, nemzetirtó harcok után a béke üdvös napjai következtek. A csaták gyilkos fegyverei helyett a béke szelid eszközeit ragadtuk kezünkbe, hogy a munka nyomán áldás, boldogság, jólét áradjon el szerte az országban. Post nubila Phoebus. Majd ha Klio, a történetírás múzsája, évkönyvének aranylapjain nemcsak a csaták hőseit fogja megörökíteni, hanem azok neveit is, kik a béke áldásos műveivel boldogították az emberiséget, akkor hiszem, hogy I. Ferenc József neve e lapon a legtündöklőbben fog ragyogni. Mert, bár fegyverropogás között lépett a trónra és ágyú- bömbölés volt halotti búcsúztatója, Ferenc József mégis a béke fejedelme volt. O volt az, ki a monarchiát a modern európai kulturnemzetek sorába emelte, több mint félszázados uralkodói munka után egy erős birodalmat, művelt nemzeteket hagyva örökségül. Uralkodása alatt nagyobb lendületbe jött az ország, mint a 400 éve uralkodó összes elődei alatt. Nagy volt mint uralkodó és nagy mint ember. Polgári erényeinél csak fejedelmi erényei voltak ragyogóbbak. Uralkodását valóban Isten kegyelméből való ténynek tekintette. Erezte felelősségteljes hivatásának egész súlyát. Tudta, hogy népe boldogságáért vagy boldogtalanságáért az ő vállaira háramlik a felelősség. Reá nem alkalmazhatjuk azoknak a fejedelmeknek a mértékét, kiknek háta mögött egy sokmilliós, egységes nyelvű nép áll, mely hatalmas lendülettel viszi előre föl kent urának terveit, államboldogító eszméit. A monarchia különböző nemzetiségű, nyelvű, vallású népei között igazságot teremteni, a politika útvesztőiben a kiegyenlítő utat megtalálni, más-más kormányforma szerint, egy központból kormányozni, igen súlyos feladat. Ádáz elleneink is a monarchiának e sajátságos helyzetére támaszkodtak, midőn hazánk ellen szőtték szétmarcongoló, merész terveiket. Boldogult királyunknak épen e pontban nyilatkozik uralkodói éleslátása; mert az ellentétes politikai, nemzetiségi érdekeket oly éles elmével, bölcs tapintattal és higgadt mérséklettel tudta kiegyenlíteni, hogy az erők mérlege mindig egyensúlyba jutott és a béke áldása csorbítatlanul fennmaradt. Ebben látom én főképen kidomborodva az ő éles Ítéletét, államfői, uralkodói nagyságát, bölcseségét. Mint uralkodó a nagyok között is a legnagyobb volt, de
