Ciszterci rend I. kerületi Szent Imre főgimnáziuma, Budapest, 1917

II. Végzett tananyag - III. Beszámoló az 1917-18. iskolai évről

13

Ágoston, Nikolich Fedor, IV. o. t. A felavatott tagok száma : 60, a jelölteké : 9.

Önképzőkör. Ebben az évben alakult meg Brisits Frigyes, dr., tanár vezetése alatt az ifjúság önképzőköre, melynek feladata főleg az előadókészség fejlesztése volt. Az alakuló gyűlés szeptember 23.-án folyt le. Az első tisztikar megválasztott tagjai lettek : alelnök : Ruda István, VI. o. t.; titkár : Csepela Alajos, VI. o. t.; pénztáros : Alkér György, VI. o. t.; számvizsgálók: Simonyi Vilmos, VI. o. t., Szüllő Ferenc, V. o. t. Az önképzőkör összesen 15 rendes és 5 díszgyűlést tartott, mely utóbbiakat az aradi vértanuk, Tompa Mihály, a márciusi nagy napok, Zrinyi Miklós s a magyar hősök emlékének szentelt. Az ülések folyamán szabadelőadást tartottak: Német Lóránt, V. o. t.: a „Shoguna- tus“-ról; Szabó Sándor, V. o. t.: „A távíróról“ ; Beitzer Győző, VI. o. t.: „A repülőgépéről s a „Mesé“-ről. Felolvastak: Füle Ernő,

V. o. t.: „Az olvasásiról; Waldapfel József, V. o. t.: „Petőfi gyermeki szereteté“-ről; Németh Lóránt, V. o. t : „A magyar és lengyei történelmi kapcsolatokéról; Ruda István, VI. o. t.: „A spanyol drámai költészetéről. A zárógyülés szavalóversennyel kapcsolatban május 5.-én volt, melyen Bitter Illés, igazgató osztotta ki nemes beszéd kíséretében a jutalmakat. Jutalomban részesültek: Beitzer Győző, VI. és Mihályovics Tibor, V. o. t., mint a legjobb bírálók, Temple Rezső,

VI. és Graff Kálmán, IV. o. t., mint a legjelesebb szavalok, Nagy Zoltán, V., Füle Ernő, V., Waldapfel József, V., Welter Alfonz, V. és Ruda István, VI. o. t., mint a legszorgalmasabban működő tagok. Adja a jó Isten, hogy a mi Önképzőkörünk is a magyar művelődésnek és irodalomnak olyan termő s nevelő földje legyen, mint amilyenek voltak mindenkor testvérgimnáziumaink ragyogó múltú önképzőkörei.

b) Fegyelem. Eddig nem igen éreztük az írott törvények hiányát. Fegyelmezésünk eszközei : megelőző éberség; rendhez szoktató figyelmeztetések, óvó intések, türelmes felvilágosítások, értelmi ráhatások, a lelkiismeretre való utalások általában elégségesek voltak a fegyelmi készség kialakítására, a külső rendnek és tanulói diszciplinának a biztosítására. Másrészt nem állt rendelkezésünkre megfelelő tapasztalati anyag, amely a nevelés szempontjából annyira fontos eme szabályok megállapításánál támogatta volna ítéletünket. Most azonban, hogy immár hatodik éve figyeljük és elemezzük a fővárosi gyermek és ifjú lelki diszpozicióit; hogy betekinthettünk a szülői ház nevelői felfogásába és viszonyaiba; megismerhettük a nagyvárosi miliő nehezen lebírható erőit; láthattuk az idegenből jött tanulók fegyelmi berendezettségét, szóval: megismerhettük a főváros titkos nevelői együtt-