Ciszterci rend I. kerületi Szent Imre főgimnáziuma, Budapest, 1916

Ruttkai Erődi Béla, dr.

ban egyaránt közvetlenül az egyéni, közvetve a nemzeti boldogulásért küzd. S ha az egyeseknek s a köznek szentelt pillanatok, mint az adott esetben is, közel félszázadra nőnek, a dolgok rendje szinte a természeti kényszerűség erejével árasztja el szívünket az eleven tiszteletnek s kegyeletnek érzéseivel.

Ám az ősz hajszálak sokszor megtévesztően provokálják a mi tisztelet-érzeményeinket. Az egyéni élet gyakran folydogál befelé az önösség, kifelé a merő szenvedőlegességek medrében s az idő, mint ingyen kapott kegyelem, kamatozás nélkül hever, mint a hűtelen szolga talentumai. A meglett korokhoz magas követelményeket fűzünk. Az elevenen átérzett hivatás emlékjeleit keressük náluk, akár elrejtve a lélek mélységeiben, akár a nyilvánosság országútjai mentén.

Ha a mi jó főigazgatónk pályáján áttekintünk, csalódással semerre sem szálldogál a mi emlékezetünk vándormadara. Imponáló akaraterő, törhetethen kitartás kellett ahhoz, hogy rendszeres hivatásbeli kötelmeinek teljesítése mellett jóformán a világ összes kultúrnyelvei- nek birtokába helyezze magát. Nehéz alpesi út, diadalmas oromra- jutás ez a szellemi természet világában ; aránytalanúl küzdelmesebb, mint a fizikai magaslatok megközelítése, de aránytalanúl jutalmazóbb élvezet is: szemlélni a közvetlen közelben a nagy népcsaládoknak a nyelvszerkezetben megkristályosodó filozófiáját, távolabbra a maguk természetes üdeségében gyönyörködni a kultúrák kimagasló alkotásaiban, amelyekről a legtöbb halandó vagy egyáltalán semmikép, vagy csupán halovány szellemi fotográfiák révén szerez fogalmat.

A világirodalom esztétikai szépségeinek pusztán receptív jellegű élvezete is bizonnyal nagyon előkelő foglalkozás; ám Erődi főigazgató két irányban is elhagyja a merő passzivitás határait. Sok-sok változatos kultúrájú lélek szellemi és érzelmi virágairól bontogatván le a leplet, a benső örömeket, amelyeket felfedezésükkor érez, siet minél szélesebb körben közkincsekké tenni a magyar haza határai között. A nyugati irodalmak egy-egy figyelemreméltó termékét, de főleg az előttünk ismeretlenebb keleti világ gyöngyeit hozza fordításaiban szellemünk és szívünk közvetlen távlatába. Sűrűn megjelenő tanulmányaiban, amelyek megírásánál a német, francia, angol és olasz nyelvet is közletőűl használja az adott viszonyok játéka szerint, tudományos szemlélődéseit rögzíti meg. Útleírásokat, etnográfiái dolgozatokat készít; török nyelvtant ír, stb. Felőlük hivatásszerűen az illető szak- irodalmak ítélnek. Mi, akik ezúttal inkább a futó emlékezés-szülte érzelmi akkordokra figyelünk, csak Erődi munkálatainak hosszú sorozatát látjuk magunk előtt, tanúbizonyságúl az ünnepelt főigazgató tiszteletregerjesztő produktív erejének.