Ciszterci rend I. kerületi Szent Imre főgimnáziuma, Budapest, 1916

Ruttkai Erődi Béla, dr.

Másrészről azok a vándorútak, amelyeket a szellemi világ régióiban megtesz az ő ritka nyelvtalentuma szárnyain; azok a tapasztalatok, amelyeket négy világrészben gondos méh módjára összegyűjt, magas és tiszta orientációhoz vezetik őt, amelynek hatásakép közpályáján gyümölcsöző életfelfogása kialakul. Fölötte problematikus dolog bizonyos par excellence-jelenségekhez fűzni az egyéni élet gazdag megnyilatkozásait. Ám azt hisszük, nem tévedünk az ítéletben, ha adott jelek nyomán a nemes humanizmusnak az összes népeket átölelő, testvéri érzületében látjuk azt a harmonikus egységet, amelyben Erődi főigazgató lelkében kelet s nyugat műveltségének szépséges elemei összeolvadnak, úgy azonban, hogy érzelemvilága egy pillanatra se szabaduljon a szegényesebb kultúrájú magyar föld magneti- kus erejétől. Ez az ideális felfogás mit sem veszít az érdeklődés révén, amellyel szaktudományainak egy nagyobb körzetében a színtér, a természet felé fordúl, ahol a lelkek vándortüzei fellobognak. Ellenkezőleg. Az anyaföldhöz fűződő, szolid értéket nyer a reálizmus Istenadta, üde fuvalmaitól.

A távolabbi perspektívában szemlélt, előkelő egyéni tulajdonok, az ő szíve s szelleme világában kialakított selfmade nemesség, amelyet immár a királyi elismerés külsőleg is neve mellé rögzít — a „Ruttkai“ előnévvel tüntetvén ki őt —, közelebbről egész természetszerű megokolását adja a mi különleges, pro domo-kötelességünknek, amelyet iránta leróni tartozunk.

Kis intézetünk a kezdetnek s az áldatlan háborús időviszonyoknak a nehézségeivel vívódik. Nagyon érezzük, hogy épp úgy rászórni a gyengéd figyelemre, a becéző gondra, mint a kis gyermek, aki a járás nehéz feladataival kísérletezik. Nagy áldás nekünk az az előkelő szellemi berendezettség, amely a hazai s az általános kultúra nagy érdekeinek perspektívájába tudja beilleszteni testületi erőfeszítéseinket, Jó nekünk az ő gazdag tapasztalatainak rostáján átszűrt nemes érzelmi világa, amely atyai jóindulatával áll mindenkor mellettünk s amely nevelői célzatainkat meleg rokonszenvével karolja át, megkapó igazolását nyújtván annak az elvnek, hogy a gyermekeiben, unokáiban mintegy új ifjúságot élő, azok boldogságát szolid jóakarattal kontempláló, ezüstös koroknak a keresztény pedagógia a legtöbb megnyugvást s tárgyi igazságot ígérő nevelő-rendszere.

Ex abundantia cordis, őszinte lélekkel kívánjuk, hogy ez a gazdag élet s ez a jóságtól sugárzó szív sokáig legyen még a mienk a Gondviselő kegyéből s a hála és szeretet, amely lelkeinkből feléje visszalobban, sok édes fényt és meleget árasszon reá életének esti árnyaiban.