Ciszterci rend I. kerületi Szent Imre főgimnáziuma, Budapest, 1913

III. Beszámoló az 1913-14. iskolai évről

55

győzedelmes lemondás, a diadalmas önlebírkózás, a lefegyverző nagylelkűség, a hódító önzetlenség ideghangulatát.

így nevelünk szerény, de határozott, önlegyőző, de küzdésben és lemondásban egyaránt bátor, ideális, de az élet realitására felkészült, fegyelmezett nemzedéket, amely nem kényszerparagrafusoknak engedelmeskedik alacsony félelemből, hanem lelkiismerete szerint cselekszik okos belátásból, nemes szabadakaratból.

Hogy nevelő-fegyelmezésünk minél eredményesebb legyen, egyéni jellemlapot vezetünk minden tanulóról.

A keresztény nevelésnek régi tétele — s ezt a modern pedagógia szélesebb kísérleti apparátusra támaszkodva, mint újat hangsúlyozza — hogy a tanításnak és nevelésnek a gyermek egyéniségéhez kell alkalmazkodnia. Az egyéniséget testi és szellemi tulajdonságok alkotják. Ezeknek okait részint a környezetben, részint az organizmus fejlődésében kell keresnünk. Megismerésük feltétlenül szükséges, ha az egyéni képességek szabad kifejlesztésének gondolatához közelebb akarunk jutni; ha nagyra és szépre akarjuk nevelni a gyermeki pszichében rejlő ethikumot; ha igazságosan akarunk ítélkezni haladásukról a tudományban és a jellemben. Ezt az ítéletet most számokban vagy néhány melléknévi jelzővel fejezzük ki a bizonyítványban. Csak ha a magaviselet ellen vannak nagyobb kifogások, akkor van néhány szónyi megokolásban egy kis jellemzés, ez is csak a külső magaviseletről, vagy törvénysértésről. Egyébként azonban a hibáknak és fogyatkozásoknak, a hasznos és káros tulajdonságoknak micsoda skálája húzódik el a „jó“ és „szabályszerű“, a „szabályszerű“ és „kevésbbé szabályszerű“ vagy éppen „rossz“ között, amelyről a bizonyítvány mit sem árul el. És a tanulásról is mily keveset mond az „elégséges“ és az „elégtelen“ ! A tudás fokát jelöli-e, vagy a haladás ritmusát? Miért csak „elégséges“ ? Miért épen „elégtelen“? És a „jeles“ is a szorgalom jutalma-e, vagy különös tehetség jellemzése-e?

Nem lehet kívánni, hogy ezt mind beleírjuk a bizonyítványba ; azt is el lehet hinni, hogy minden tanári testület számot tud adni arról a sok fizikai és pszichikai életnyilvánulásról, melynek eredőjeként ezt, vagy azt az érdemjegyet adja: mégis mind több oldalról hangzik a szükségessége annak, hogy ezeket az adatokat az iskola saját intim használatára feljegyezze és összegyűjtse, kezdve attól a pillanattól, mikor a tanuló az intézetbe lépett, végig az intézeti élet befejeztéig.

A feljegyzés által maga a megfigyelés is pontossabbá válik. Amikor valami eredményt jellemző formában le akarunk írni, akárhányszor csak akkor vesszük észre, hogy ismeretünk sem eredetében, sem megokolásában nem elég biztos.