Ciszterci rend I. kerületi Szent Imre főgimnáziuma, Budapest, 1913
III. Beszámoló az 1913-14. iskolai évről
52 mind duzzadtabbak a káték a szociális és állampolgári nevelés paragrafusaitól : csak épen Istennel szemben féltik az emberi függetlenséget? Csak épen Istenhez való viszonyáról nem szabad tájékozódnia az embernek, és épen abban a korban, amikor nagy vágyak feszítik izmait és annyi titkos erő kél harcra viharzó törtetéssel ? — Eszünkbe jut, amit egyik gyűlésen Apponyi Albert gróf mondott: „Aki a vallásnélküli iskolát propagálja, arról azt kell hinnünk, hogy nincsenek gyermekei, vagy pedig ha vannak, lelkének valami rejtekében él az a bizalom, hogy ő élvezheti az ilyen eszmék hirdetésének dicsőségét, hiszen megvalósulásukból úgy sem lesz semmi.“ A tanári testület főtörekvésének és legszentebb kötelességének tartotta, szóval úgy, mint példaadással öregbíteni növendékeink szívében az istenfélelmet és a vallásos kötelmek eleven érzékét. Nemcsak a vallástanításnak adtuk meg méltó helyét a munkában, hanem a többi tárgyakban és ügyességekben is, az iskolai élet minden megnyilatkozásában iparkodtunk kiemelni azokat az ethikai mozzanatokat, amelyek az embert Istenhez való viszonyára s ebből kifolyó kötelességeinek teljesítésére intik. S mert jól tudjuk, hogy a vallásosság, ha a tettek köntösébe nem öltözik, olyan, mint az alvajáró gondolat; minthogy meg vagyunk győződve, hogy az a vallásosság, mely csak rejtezkedve él és nem kísér el az élet minden téréire, olyan, mint a száraz fa, melyből nem árad ki és virágot nem fakaszt, gyümölcsöt nem érlel az élet: azért nagy gondunk volt arra, hogy tanulóink megértő lélekkel hozzászokjanak vallásuk külső gyakorlásához. Imával kezdtük és végeztük az előadásokat; 12 órakor közösen elmondtuk az „Úr angyalá“-t. Vasár- és ünnepnapokon, továbbá az iskolai ünnepeken, a koronázás évfordulóján, Őfelsége és az intézet kegyurának nevenapján, Szent Erzsébet, Szent Imre és Szent Alajos ünnepén, Szent Balázs, halottak napján és a keresztjáró napokon szentmisét, vasár- és ünnepnapokon szentbeszédet is hallgatott az ifjúság; április 2—5.-éig lelkigyakorlatokon, május folyamán vasárnaponkint Mária-ájtatosságon vett részt. A törö- delem szentségéhez ötször járult testületileg az ifjúság: szeptember 14., november 5., december 22., április 5. és június 21. Tanulóink azonban a kötelező alkalmakon kívül is többször és buzgón járultak a szentségekhez ; minden szentmisén ott láttunk 20—30-at az Úr asztalánál, hogy „az angyalok eledelével“ erősítsék magukat az istengyermeki típus kialakítására. Nálunk, kik a keresztény pedagógia elveinek gránitalapján állunk, nem a cél kitűzése, hanem a célhoz vezető legbiztosabb utak fellelése a probléma. Ha pedagógiai alapprincipiumaink változatlanok is,
