Ciszterci rend I. kerületi Szent Imre főgimnáziuma, Budapest, 1913
III. Beszámoló az 1913-14. iskolai évről
51 jaival együtt. Az új intézmény nagyon szépen beváit; a kezelés sok gondjáért, kedvvel végzett munkájáért Mátrai Rudolf tanárnak tartozunk hálás köszönettel. 3. Erkölcsi nevelés. a) Vallásos és erkölcsi nevelés. Azt mondja Goethe: „Csak azt az embert lehet igazán becsülni, aki tetteiben nem önmagát keresi. Be kell vallanom, hogy ily önzetlen jellemeket egész életemben csak ott láttam, ahol meg nem ingatható vallásosságot találtam ; vallásos meggyőződést, mely szikla-szilárd alappal bírt, önmagán nyugodott, nem függött a kortól, ennek szellemétől és tudományától.“ Valóban, mi is indíthatná az embert arra, hogy egy egész életen át kemény, sokszor megvívhatatlannak látszó harcban álljon önmagával s a környező világgal, ha ez az élet csak múló lét, melynek folytatása nincs? Érzékiségünk s természetes önzésünk sokkal erősebb bennünk, hogy sem emberi eszméknek magát alávesse. A földi ideálok csak az emberi öntudatban nyernek alakot, azért nem is tudnak bennünket önmagunk fölé emelni. Kell egy hatalomnak lennie, mely belenyúl az emberi elhatározásokba és átsegítsen a jó és rossz dualizmusán; egy hatalomnak, mely lebirkózza az önzésben forrongó természetes erőket s lehetővé teszi, hogy az ember önmagát legyőzze és a legszégyenletesebbnek azt a felségsértést tartsa, melyet saját jobbik, mert halhatatlan énje ellen elkövet. Ez a hatalom pedig a vallás, amely az emberi cselekedetek zsinórmértékéül Istent jelöli meg; Istent, ki életre hívta az embert és célt tűzött eléje; Istent, aki változhatatlan és örök; Istent, aki végtelen jósága és meg nem csalható bölcsessége szerint Ítéli meg lelkünk legtitkosabb megrezdülését is. „A vallás adja meg a szív életének a mélységet és szépséget, az erkölcsi jellemnek a kitartás erejét és a jó győzelmének reményét.“ (Willmann.) Az isteni akaratnak a ránk alkalmazása, ez, egyedül ez mutat biztos irányt elhatározásainknak ; ez, egyedül ez ad lendületet és szilárdságot jószándékainknak ; ez, egyedül ez szabadít fel a szeszélyes önkény és zsarnoki individualizmus autonómiája alól. A vallásos érzés, ahogy az ő jobb-embert, szebb-embert alakító energiáival sudárba szökött a keresztény világnézletben. „Nincs nevelés lelkiismeret nélkül, s nincs lelkiismeret Isten-eszme nélkül,“ mondja Flammarion. Azért okosság nélkül való az a törekvés, mely a lelkiismereti szabadság megtévesztő jelszava alatt száműzni akarja a vallásoktatást az iskolából. Azt mindenki természetesnek találja, hogy az embert már kiskorában kioktassák hazája, embertársai s önmaga iránt tartozó kötelességeiről; épen napjainkban *4
