II. kerületi érseki katolikus főgimnázium és Rákóczi-kollégium fiúnevelő-intézet, Budapest, 1917

Dr. Sebők Imre

6

fáradni nem tudó kitartással. Midőn halála előtt harmadfél hónappal a klinikán fölkerestem, örömmel emlegette, hogy 24 nyelvet tud.

Nemcsak magának tanult és tapasztalt; bőséges tudását mások számára is szívesen föltárta számos beszédében, felolvasásában, cikkében, önálló müveiben. Munkatársa volt az „Alkotmány“ c. napilapnak, a „Zászlónk“ c. ifjúsági folyóiratnak. „Az én naplóm“ (Szent István Társulat, 1906.) c. tréfás kötete részben saját tanulókorának élményeit írja le az ifjúság részére nemesen szórakoztatva. Utazásait „Öt világrészen keresztül“ (Szent István Társulat, 1906. és II. kiadás, 1911.), „A Szaharában“ (Szent István Társulat, 1912.) és „A tengereken túl“ (Élet r.-t., 191?.) c. illusztrált köteteiben, az utóbbit Schultz Auréllal együtt írta le. Mindezek a munkák ifjúsági irodalmunk legsikerültebb darabjai közé tartoznak. Utolsó munkája „A sárga kérdés“ c. emberföldrajzi és politikai tanulmánya volt (Budapest, Lampel, 1916).

Mint szónok, író és felolvasó egyaránt kedvelt volt. Széleskörű ismeretei, élénk képzelőtehetsége, erős emlékezete, ügyes alakító képessége, szellemes humora mindig biztosították neki hallgatói vagy olvasói figyelmét. Legjobban mégis ifjúsági irataival hatott, mert a diákság gondolkozásához oly híven tudott alkalmazkodni, mint kevés más író.

Ennyi munkától ki nem merítve, még az egyesületi tevékenység körében is keresett magának teret. Ebbe mindjárt az első időben beleállott és egyre mélyebben belemerült, jóllehet gúnyolódva szokta emlegetni a „Vereinsmeierei“ embereit.

Legelőször a Budai Katholikus Legényegyesületben dolgozott mint felolvasó, mint a francia nyelv ingyenes előadója és az egyesület pénztárosa. Ennek az egyesületnek testvéröccse, a Katholikus Tanon- cokat Védő Egyesület, kis házat szerzett a budai Toldy Ferenc-utcában, amelyben azután és a helyén épült Katholikus Egyesületi Házban nemsokára több más üdvös egyesületnek is ringatták bölcsőjét. Itt kapta Sebők az első ösztönzést a szociális társmunkára, majd később az önálló alapításra is.

Egyik ilyen alapítás a Budai Katholikus Köré volt, amelynek eszméjét Milakovszky István és Thym Adolf vallástanárokkal együtt ő vitte először a nyilvánosság elé 1901-ben, mialatt az Egyesületi Házban már tervszerűen épültek számára a megfelelő helyiségek. A főváros legkeresztényibb részén társaskör segítségével előmozdítani a katholikus öntudatot, alkalmat szolgáltatni a társadalmi érintkezésre és csatlakozásra s ily módon támogatni minden korszerű hazafias és katholikus irányú mozgalmat, nagyjelentőségű munka. Sebők Imre