II. kerületi érseki katolikus főgimnázium és Rákóczi-kollégium fiúnevelő-intézet, Budapest, 1917
Dr. Sebők Imre
7 tíz évig kitartó választmányi tagja volt ennek a körnek első helyén, de mindinkább erőt vett rajta a gondolat, hogy ilyen feladatra nem elég az ottani első emeleti ötszobás barátságos helyiség, a húszméteres nagyterem és a tekepályás kis kert, hanem az ország fővárosának katholikus intelligenciája számához és súlyához méltó nagyszerű palotát kell építeni. Szeme előtt lebegett a főváros pesti oldalának kath. köri palotája, amelyet néhai Wenckheim Frigyes gróf fejedelmi bőkezűsége tett lehetővé. Itt tért el először nagyobb mértékben Sebők és társainak útja a katholikus tömörülés más híveinek útjától, akik nem tudtak belenyugodni egy 137.000 koronába kerülő teleknek vételébe és 500.000 koronába kerülő ötemeletes palotának építésébe, amikor a kör évi zárószámadása szerint 33 korona 78 fillér volt az egész pénztármaradvány és még 560 korona az összegyűjtött takarékpénztári betét s a Wenckheim-féle nagylelkű adományozók sehol sem mutatkoztak a látóhatáron. Azonban Sebők és társai óriások módjára nekivágtak az akadályok rengetegének s a fényes palota néhány áldozatkész léleknek (Vaszary bíboros, dr. Kohl Medárd püspök stb.) a kezdet megindításához nyújtott segítsége, kibocsátott részvények és nagyarányú kölcsön mellett 1912-ben elkészült és nagy öröm tárgya volt, de ma, sőt több mint egy éve — sajnos — már nem a Katholikus Kör tulajdona. A kath. köri munkát megelőzőleg és vele párhuzamosan folyt Sebők közreműködése a budai ifjúsági Mária-kongregációban. A főváros területén Sólymos Oszkár hitoktató lánglelkű kezdése, Izsóf Alajos és mások áldozatos munkálkodása az apostoli szellemű Mailáth Gusztáv gróf erdélyi püspöknek és hosszú időn át Kánter Károly akkori várplébánosnak vezetése mellett felélesztette ismét az ifjúság erkölcsi nevelésében kitűnő szolgálatot tevő Mária-kongregációk iránt az érdeklődést és mostanig virágzó telepet létesítettek számára a Damjanich-utcai Regnum Marianumban. A budai oldalon nem sokkal később Thym Adolf hittanár kezdette összegyűjteni hasonló célból akkori polgári iskolai növendékeit, akiknek első felvételi ünnepsége alkalmával 1900 december 8.-án középiskolai tanulók csatlakozása is megindult s ettől fogva vezette Sebők Imre a felsőbb osztálybeliek csoportját tíz éven keresztül. Erre a fáradságos munkára az ifjúság körül szerzett tapasztalatai buzdították s az ő állandó nagy aggódása a fiatalság erkölcsei miatt. A kongregáció első évi Értesítőjében a többi között ezeket írja: „Az ifjúság, amelyet optimisták szeretnek ,a haza reményének* nevezni, ó az jó tanítvány, az fogékony az új és kényelmes erkölcg^
