II. kerületi érseki katolikus főgimnázium és Rákóczi-kollégium fiúnevelő-intézet, Budapest, 1917
Dr. Sebők Imre
11 sért, nem lesz aki fenntartsa, nem lesz, aki belejárjon, nem lesz, aki tanítson benne! Az élet valamennyire rácáfol. Az igaz, hogy ez az élet, mint minden kulturális törtetés, nincsen küzdelem nélkül.“ Sebők Imre erős bizakodása alaposnak bizonyult; de azt talán nem gondolta, hogy említett küzdelmeinél még nagyobbak következhetnek. A küzdelmek azonban nem mindig kikerülhetetlenek; az ember maga is felidézheti azokat anélkül, hogy okvetetlenül szükségesek lennének. 1912 január elején egy évi szabadságra indult Sebők Amerikába a Szent László Társulat és a Szent István Társulat már említett megbízásából. Távollétében történt, hogy a Szent Benedek-rend a herceg- prímás közvetítésével ajánlatot tett a kettős intézetet fönntartó elnökségnek, amelynél fogva kész a főgimnáziumot és a vele kapcsolatos Rákóczi-kollégiumot átvenni terheivel együtt azzal a kötelezettséggel, hogy az intézeteknél érdekeltek személyi érdekeit a legmeszebbmenő előzékenységgel kielégíti. A rend örök hálára lesz ezáltal lekötelezve. A főgimnázium gondnoksága illetve az egyesület választmánya egyhangúlag kimondotta, hogy hajlandó a renddel tárgyalásba bocsátkozni az intézetek átadása ügyében, kiemelve azonban, hogy sem anyagi zavarok, sem más ellentét nem oka az esetleges átadásnak. Amily könnyen kész volt Sebők eltávozni intézetétől egy évre, amikor az új világrészen nagyobb jelentőségű tervek keresztülvitelét remélte, ép oly hirtelen hagyta félben minden ottani vállalkozását és sietett haza, mihelyt az itthoni eshetőségekről értesült. A tetterőt, amelynek sikerült egy közgyűlést csatasíkra állítani, lehet méltányolni, ha nem tud is az ember egyetérteni az alkalmazott eljárással és annak okaival. Egyéni nézetet is lehet itt nyilvánítani, annál inkább, minthogy az intézeteiért aggódó alapítónak is megmondottam: az intézetek jól jártak volna, ha a nagymultú, kiváló pedagógiai hagyományokkal és erőkkel bővelkedő rend kezébe jutottak volna. Viszont kétségtelen, hogy egy jól fejlődő intézményt nem szükséges mások kezébe adni, ha lönnmaradása amúgy is biztos alapokon nyugszik. Amit mindenképen el kell most is Ítélni, az egynémely a keresztény közügyekben nagyon kevéssé illetékes sajtóorgánumnak akkori méltatlan és igazságtalan s mindeddig ezen oldalról kellően vissza nem utasított akkori támadása a bencésrend ellen, amely fönnebb idézett ajánlatában a legcsekélyebb helytelenséget sem követte el. Az intézetek gondját más vezetőség vette át s ez ép oly önzetlenséggel és fáradhatatlansággal folytatja működését, mint az
