II. kerületi érseki katolikus főgimnázium és Rákóczi-kollégium fiúnevelő-intézet, Budapest, 1913
Herodotos mondatszerkesztéséről iskolai olvastatás szempontjából
20 tehát feleslegeseknek látszanak, szintén azt igazolják, hogy az író, nekibuzdult hangulatában úgy érzi, sohasem magyaráz meg eléggé valamit. Éppen ezért feleslegeseknek az író szempontjából sohsem mondhatók, sőt mindig szükségesek. Igen szépen igazolja ezt az Adrastus- ról említett példánk. (I. 43.) Mint emlékszünk, mindenesetre különösnek tűnik fel, hogy az író még az Adrastusról szóló történetnek a végén is szükségesnek tartja őt bemutatni, azonban az író lelki állapotát tekintve, dehogy is felesleges az ismételgetés. Nyomaték van rajta, amely elárulja, hogy az, aki mondja, ugyancsak felindult lelkű s a részvét adja a szájába az ismétlő szavakat. Magyarul körülbelül így hangzanék: „Akkor azután hát ez az idegen, ez, aki megtisztult a gyilkosságtól, ez az Adrastus nevű (magyarban idekívánkozik: „ez a szerencsétlen“), hát nem elhibázza a vadkant!“ Láttunk olyan példákat is, ahol megindul a periodus, de elmarad valamely része, kizökken az író, megfelejtkezik róla. Ennek sem más az oka, mint az író tárgyába elmélyedt, belemelegedett hangulata. A VI. 9. 19. 121-ben a perzsa hadvezérek tanakodnak, akik megrémültek az ion hajóhad nagyságától, mert „ha nem győznek a tengeren, akkor sem Milelust nem lesznek képesek hatalmukba keríteni“ ... s most várnánk a másik sem-et, ehelyett azonban a felizgatott hangulat megváltoztatja a formát: a sem helyett állító forma következik: „s hozzá még Darius is elbánik velők“. Természetesen ennek a sok kizökkenésnek, magyarázgatásnak, elfelejtésnek az az eredménye, hogy az írónak folytonosan pótol- gatni, toldozgatni kell: kénytelen az ismétlésekhez fordulni. Az elejtett fonál felvételénél van fontos szerepe a tőre dé-nek. Ez a kötőszó majdnem mindig olyankor fordul elő, mikor valami bonyolultabb kitérés volt előtte, amely periodusbomlásra vezetett. Hogy csak egyet említsünk: a marathoni ütközet elbeszélésénél, mikor írónk a csatarendbe való állítás leírásakor a plataiaibeliek nevéhez ér, kizökken s elmondja azt, amiről csak az ütközet leírása után lehet szó, tudniillik, hogy ezen csata óta az athéniek imájukba foglalják a plataiaibelieket is. Ezután a visszatérés tóté dé-vel történik. (VI. 111. 10. 200.) ^ ^ Herodotos munkája — miként dolgozatunk elején rámutattunk — arról győz meg bennünket, hogy nála a görög prózai stílus még éppen nem mutatja a periodus fejlettségét. Leggyakoribb a mellérendeléses mondatfűzés s ha megindul is a periodus, közbejő valami ok, amely a periodus bomlására vezet.
