II. kerületi érseki katolikus főgimnázium és Rákóczi-kollégium fiúnevelő-intézet, Budapest, 1912

Pro domo

Pro domo.

Az előző, 1911/912-iki tanév vége óta kettős intézetünk élete jelentékeny változáson ment át. Fájdalommal kell e vezető helyen, ha későn is, de kegyelettel elbúcsúznunk intézetünk régi fentartó testületétől, amely élén gróf Mailáth György v. b. t. t. úrral és dr. Várady L. Árpád győri megyéspüspök úrral 1907 óta vezette az intézmény ügyeit, végezte a megalapozás nehéz munkáját és vezette az intézetet ahhoz a felvirágzáshoz, amelynek az elmúlt esztendőkben együttesen szoktunk volt örvendezni. Részben éppen ez a gyors ütemben való fejlődés juttatta az intézetet ahhoz a — fiatal intézmények életében csakúgy mint fiatal szervezetekében szinte fiziológiai szükségszerűséggel bekövetkező — ponthoz, amidőn az organizmus elérkezik teherbíró képességének legszélső határához és itt hirtelen megakasztva eddigi iramában, megtorpan, azt a képet mutatván az érette aggódóknak, mintha léte forogna veszedelemben. Fiatal, gyorsan fejlődött nemzetek története éppen úgy mutatja a fejlődésnek ezt a fázisát, mint erőteljesen előretörtető intézményeké, vagy a gyorsnövésű fiatal szervezeté. Ilyenkor, aki ismét rendes menetébe akarja hozni a megakadt fejlődést, új irányt jelöl ki annak, legyen az bár az eddigi alapok felhasználásával, vagy egészen új alapokon. Ez az utóbbi volt a régi fentartó testület iránya: a kettős intézetet, annak minden vagyonával és terhével átadni javasolta egy a fővárosban letelepülni készülő tanító szerzetesrendnek, hogy az fejlessze azután tovább az intézményt.

Tiszteletreméltó és az aggódó szeretet gondoskodásából fakadó volt az intenció, amely ezt a megoldási módot javasolta, de az intézmény tulajdonosa, a Kath. Ifjúságot Pártoló Egyesület nem tette azt magáévá és erre a régi, érdemekben igazán gazdag elnökség, nem vállalván többé az intézmény fenmaradásáért a felelősséget, az egyesületi igazgatótanács és a főgimnáziumi gondnokság egy részével

1*