II. kerületi érseki katolikus főgimnázium és Rákóczi-kollégium fiúnevelő-intézet, Budapest, 1912

Pro domo

4

lemondott. Az egyesület mindent megkisérlett, hogy a lemondott elnökséget, amelyhez az éveken át való együttműködés és a soha el nem múlható hála kötelékei fűzték, maradásra bírja és egyhangú közgyűlési határozattal biztosította azt változatlan bizalmáról és kérte lemondásának visszavonására.

Midőn a lemondott elnökség kimondott határozata mellett mindnyájunk nagy sajnálatára továbbra is megmaradt, a fentartó egyesület .1912 junius 29.-én tisztújító közgyűlést tartott, amelyen új elnökéül egyhangúlag Kánter Károly pápai prelátust, alelnökéül pedig Wolff Károly cs. és kir. udvari tanácsost, a magyar főudvarnagyi bíróság elnökét választotta meg. Az igazgatótanács tagjai közül állásaikban megmaradtak dr. Baránski Gyula, ifj. dr. Erődi Béla, dr. Sebők Imre a főgimnázium igazgatója, Szekula Gyula kir. tanácsos, dr. Szűcs István és Thym Adolf; új tagokul megválasztattak Demény Károly posta- és távrdafőigazgató, dr. Pajzs Gyula országgyűlési képviselő, dr. Póka Ervin ügyvéd és Zawadowski Alfréd m. kir. közigazgatási bíró. — Az akkori Bibornok-Hercegprímás Ur az igazgatótanács összes tagjait 1912 augusztus 16.-án 727. szám alatt kelt rendeletével egyúttal a főgimnáziumi gondnokság tagjaivá is kinevezte, az esztergomi főegyházmegye részéről továbbra is fentartván dr. Kohl Medárd segédpüspök úrnak, egyesületünk díszelnökének és Schiffer Ferenc prelátus-kanonoknak gondnoksági tagságát. — A fentartó egyesület felügyelőbizottságának elnöke Hochenburger Antal es. és kir. tábornok-hadbíró, tagjai Jacob Gusztáv délivasúti főfelügyelő és Berginz János délivasúti felügyelő lettek, újjáalakított választmányában helyet foglalt dr. Unkelhäusser Károly, jelenlegi horvát-szlavon bánhelyettes és egyéb előkelő kath. férfiak.

Az így létrejött új szervezkedéssel indult meg az 1912/1913. tanév kezdetén az iskola tanító munkájával párhuzamosan az intézmény pénzügyi és gazdasági rekonstrukciójának munkája. Voltaképpen nem egy tanévvégi értesítő kereteibe való ennek a méreteiben és eredményeiben is hatalmas, indokaiban és elért sikereiben egyaránt tiszteletreméltó munkálkodásnak a részletezése; mégis lehetetlen ezen a mai Péter-Pál ünnepén, a Te Deum-ok hálaénekes napján, az új meg- szervezkedés évfordulója mellett elmenni anélkül, hogy egyrészt lelkünk alázatával hálát ne adjunk Istennek, aki erőt és jókedvet adott ehhez a munkához valamennyiünknek, akik abban résztvettünk, másrészt az igazi öröm érzésével rá ne mutassunk arra a másik erőforrásra, amely az előbbin, a transcendens természetűn kívül ezen