II. kerületi érseki katolikus főgimnázium és Rákóczi-kollégium fiúnevelő-intézet, Budapest, 1912
A cserkészet
12 pontja: „A cserkész becsületében mindenkor bízni kell.“ Az igazi cserkész csakugyan a lovag önérzetes büszkeségével őrzi becsülete tisztaságát. Büszke rá, hogy ő nem hazudik s bármit rá lehet bízni. Az őrs 6—8 tagból áll, élén az őrsvezetővel. Három Örs alkot egy csapatot, amelynek kiképzését a tiszt vezeti. A mi Örsünk (amelyet be fogunk mutatni), már túl van a „próbán“, viseli az egyenruhát és a jelvényül szolgáló magyar koronás Bourbon-liliomot. A kis csapat önálló egység, minden tagjának megvan a helye és föladata. Nem a tömegemberek felelőtlen gondtalansága tartja őket össze, hanem az erők egymást kiegészítő tömörülése. Az őrsvezető — bár egykorú a többivel — a jellem szuggesztív erejével uralkodik az őrsön. O tanította meg az őrsöt a „tízparancsolat“ praxisára, a cserkésztisztelgés, bottartás formáira, a hat legszükségesebb csomókötésre, a Morse-ábécére, az előőrsi jelzésekre, a megfigyelésre és a megfigyelés alapján való következtetésre: — de különösen a becsületes, helyes cselekvésre, amint azt a csapattiszttől tanulta. Ott áll a botra kötött örsi zászlóval, amelyen az Örs állatjának a képe látható,* a többi intelligens könnyedséggel (tehát sohasem katonai merevséggel, mert a katonai drillnek ellensége a cserkészet) mögéje sorakozik, a kétméteres botot vállra vetik és megindulnak. A rövidnadrágos, skót harisnyás, khaki-inges, állszíjjal ellátott cow-boy-kalapos kis csapat, amelyet a 75 cm2 nagyságú nyakkendő színe megkülönböztet minden más Örstől, — mint látvány is festői. A nyakkendő első csomója már ki van oldva, ami annak a jele, hogy az Örs minden tagja elvégezte a mai jócselekedetet. Tudnivaló ugyanis, hogy a cserkész minden nap tesz valami jót: a nyakkendő csomója erre figyelmezteti őt. így útközben ugyancsak van alkalom a jócselekedetre, különösen a város utcáin. Itt kimutathatja, mennyire ment át a vérébe a 3. és az 5. parancsolat: „A cserkész hasznossá teszi magát és segít másokon“ és: „A cserkész mindenkivel szemben lovagias.“ Valósággal versenyeznek a fiúk a jótettek kitalálásában. Ugyanaz a leleményesség, amely előbb rossz irányban kötötte le a fantázia teremtő erejét, most a legbájosabb jelenetek szülője. Az utcán egy narancshéj hever, valaki megcsúszhatik rajta: a cserkész fölveszi és a kanálisba dobja. Egy szepegő kisfiú vagy kisleány nem mer az utcán átmenni a villamosok miatt: a cserkész kézenfogja és átvezeti. Egy idegen ember tájékozatlanul jár és keres valamit, pl. a postát: a * Az őrsök állatokról nevezik el magukat. („A cserkész szereti az állatokat.“ 6. parancsolat.) A természetjárás kedves romantikájához tartozik ez is. Az őrs tagjai az erdőben a saját állatjuk hangját utánozva keresik egymást.
