II. kerületi érseki katolikus főgimnázium és Rákóczi-kollégium fiúnevelő-intézet, Budapest, 1912
A cserkészet
10 Mi ennek az oka? Tán, mert a gyermekek korát éljük, amely megcsömörlött a száraz tudományoktól és nagy idealizmussal néz az ifjúságra. Az ifjúság a lehetőségek hordozója s a fáradt jelen benne és általa álmodja meg a szebb jövőt. Ha több a cserkészet a játéknál, hát mit akar? Erre a kérdésre próbálunk röviden felelni. * * * A cserkészet nem kirándulások sorozata, hanem egész élei. Rendezett, ideális, célokkal megnemesített diákélet, amelynek van saját törvénykönyve, saját társadalmi rendje, különböző a felnőttekétől. Az egyenruha, a csapat- és örsi zászlók, a „titkos“ jelek, a Morse-beszéd zászlóval, lámpával, síppal, füsttel, a táborozások mind csak keretet adnak az igazi cserkészetnek, amely elsősorban jellemalakító munka. A cserkész-tízparancsolat, a kiképzés s a vezetők egész működése annak a nagy hitnek a gránittalapzatán áll, hogy az ifjúságban mérhetetlen sok energia lakik s ezt a sok nemes erőt, amelyet az idealizmus táplál, munkába lehet állítani. Az ifjúkor legszebb kincsét, a fantáziát föl kell a láncaiból oldani: hadd teremtsen, hisz az a lényege. Már az ifjúkorban teret kell adni az ember legerősebb ösztönének: a cselekvésre való vágynak. Ami jóság, kész- ség, igazságérzet, munkakedv, teremtő zsenialitás csak lakik a fiúk lelkében, annak természetes utat kell adni. A cserkészet optimista: hisz benne, hogy az ember természeténél fogva jó. S ez a jóság kiáradni, érvényesülni, hatni akar. Innét van az, hogy a „cserkésztízparancsolat“ sohasem használ imperativust, hanem konstatál. („A cserkész becsületes.“ — „A cserkész hasznossá teszi magát.“ — „A cserkész mindig vidám.“ — „A cserkész tiszta gondolatában, szavában és tettében.“ stb.) Nagyon helyesen mondja a magyar mozgalom egyik előharcosa, hogy a cserkészet alapja az abszolút egyéni becsület. Az egyéni megbízhatóság a kulcsa a legnagyobb szociális problémáknak: „Becsületes emberek hiányában új, a mainál jobban összeműködő társadalmat felépíteni lehetetlen . . .“ A cserkészet tehát több a játéknál és a sportnál. Öntudatos, kemény munka árán egy új társadalom fundamentumát lerakni: ez a célja. Az egész gyermekkel foglalkozik, összes erőit, tehetségeit és igényeit számba veszi. Ki akarja vonni a modern élet fojtó légköréből. A mai társadalmi miliő nem alkalmas arra, hogy egészséges nemzedéket neveljen. Baden Powellt, az angol-búr háború ismert hősét — mikor a szigetországba visszatért — ez a gondolat rendítette meg: az angol faj is romlik. Hát mi mit mondjunk, akik a főváros lelketlen kőtömbjei között neveljük az ifjúságot, amelynek
