II. kerületi érseki katolikus főgimnázium és Rákóczi-kollégium fiúnevelő-intézet, Budapest, 1912
A cserkészet
A cserkészet A legújabb pedagógiai irányzat megérdemli, hogy foglalkozzunk vele. Elemi erővel föllépő mozgalom ez, amelynek az eleven ereje végigrezeg az összes nemzetek ifjúságának a lelkén. Baden Powell 1908-ban szervezi az angol boy-scoutokat az angol korona területein s az 1912. augusztusi statisztika már négyszázezer scoutról beszél; ugyanakkor a német cserkészek („Pfadfinder“) száma negyvenötezer- hétszáz. Franciaország 1910-ben nyitja meg az ajtót a khaki-inges, hosszúbotos ifjú vendég előtt. De ott a protestánsok, katholikusok és a felekezetnélküliek („débrouillards“ s újabban a „La ligue des éclaireurs de France“) súlyos eszméinek a küzdelme alatt sorvad a bájos mozgalom. Tavaly decemberben a svájci cserkészet is fölvonultatta ifjú leventéit a St.-Gallenben tartott nemzetközi cserkészkongresszuson. Mint a bővizű forrás, elnyomhatatlan, üde erővel tör ki a talajból ez a fiatal áramlat Eszakamerikában, Svéd- és Norvégországban, Dániában, Oroszországban, Chilében, a búr földön, Indiában, Chinában, Japánban, Ausztráliában, Argentínában s Ausztriában egyaránt. A görnyedthátú, pápaszemes statisztika nem bírja nyomon követni. Nálunk alig néhány hónapja szervezik a mozgalmat, — máris cserkész-csapatok járnak-kelnek az utcán, viharszíjjas kalapban, kétméteres botokkal a vállukon, tarka zászlók alatt trombitaharsogás, dobpergés ütemére. A közönség megmosolyogja a büszkén, „peckesen“ lépő ifjakat, némely savanyú lélek rájuk is mordul, — de nálunk is vannak már, akik érzik, hogy itt nagy kezdésről van szó, amely a jövőbe nyúlik. A Feldmeister ezt Írja: „Soha ilyen heves áramlat nem zúdult még végig a német birodalmon. Ismerünk fiúkat, akikkel semmiféle pedagógia nem bírt s rövid idő alatt visszanyerték morális egyensúlyukat, amint a csapatba léptek.“ De nemcsak Bismarck népe néz így a cserkészekre. Angliában a király a fővédnökük, s mindenütt a legnagyobb bizalom és szeretet önt lelket az apró lovagokba.
