II. kerületi érseki katolikus főgimnázium és Rákóczi-kollégium fiúnevelő-intézet, Budapest, 1911

Adalékok az irodalomtörténeti módszer kérdéséhez

5

Az újabb időben megjelent módszertani munkák közt kétségtelenül előkelő helyre tarthat számot Lanson értekezése e tárgyról.1 A Sorbonne nagynevű tanára, a francia irodalomtörténetírás egyik mestere feltétlen illetékességgel beszélhet tudománya kérdéseiről, mert egy eredményes munkában eltöltött tudós élet háttere súlyosbítja észrevételeit. Különös érdekességet ad fejtegetéseinek az az elfojtott, magát mérsékelni igyekvő, de a nyugodtság álarca alól ki-kicsapó harci hév, mely szoros összefüggésben van a jelen francia irodalomtörténetírás és irodalmi oktatás most nem részletezhető problémáival. 1 2 Küzdelme két irányú: harcol az eruditio jogáért, a komoly lelkiismeretes munka alapvető voltának elismeréséért s felemeli szavát a francia irodalomtörténetírás súlyos hagyományában azon örökség érvényesülése ellen, melyet Taine és Brunetiére hagytak hátra. Ez a két tétel Lansonnál egymásból következik s mégis kibékíthetetlen ellentétben áll. Módszertanának itt van a két szembekerülő, minden más állítását megmagyarázó sarkpontja. A rendelkezésünkre álló területen nem akarjuk a Lanson által fölvetett összes kérdéseket egyenként ismertetni vagy épen birálni, csupán e két sarkalatos, tulajdonképen minden követelményt érintő szempont vázlatos kritikai megvilágítására szorítkozunk.3

I.

Lanson az irodalomtörténetírás célját magasra helyezi. Mint minden történelem, az irodalom története is általánosabb tételekig akar eljutni, keresi a lényeges mozzanatokat és ezek kapcsolatát. Számára sem jelenti az irodalomtörténet adatok összefüggéstelen hal1 Először megjelent: La Revue du Mois X. 1910 octobre. 385—413, később egy gyűjteményben : De la méthode dans les Sciences. Deuxiéme Série. 221—264. I. V. ö. még Lanson : L’esprit scientifique et la méthode de l’histoire littéraire. Revue de l’université de Bruxelles 1909—1910, 3—4.

2 V. ö. Pierre Lasserre: La science officielle. M. Alfred Croiset historien de la démocratie Athénienne. Paris. Nouvelle Librairie Nationale. Pierre Leguay : La Sorbonne. Paris. B. Grasset 1910. Agathon : L’esprit de la nouvelle Sorbonne. Paris. Mercure de France 1911. Ebben a szerzők közük a vita legkimagaslóbb dokumentumait a függelékben. Ezek között van E. Faguet magyarra is lefordított cikke (Budapesti Szemle 1911.) : La crise du fran£ais et de l’enseignement littéraire de la Sorbonne. (Revue des Deux-Mondes ; 15 septembre 1910). Ezeken kívül fontosabbak a Revue universitaire s a Revue internationale de l’Enseignement e kérdésre vonatkozó cikkei és ismertetései.

3 Nálunk Szigetvári Iván foglalkozott Lanson módszertanával a Philologiai Társaság egyik felolvasó ülésén.