II. kerületi érseki katolikus főgimnázium és Rákóczi-kollégium fiúnevelő-intézet, Budapest, 1911
Adalékok az irodalomtörténeti módszer kérdéséhez
Adalékok az irodalomtörténeti módszer kérdéséhez. (Lanson módszertanának kritikai ismertetése.) Az irodalom minden kultúrát fejlesztő népnél egyik legfontosabb eleme a művelődésnek, útmutatója a nemzeti lélek fejlődésének, hosszú, változatos, sokszor küzdelmes kialakulási menetében átéli s visszhangozza az eszmék és érzelmek összes ingadozását, kapcsolatba jut a politikai, társadalmi berendezkedésekkel, hatásokat fogad el és ad át a többi művészeteknek, kifejezője a megvalósultnak, elárulja a megvalósíthatatlant, ami a lelkek mélyén csak titkos ábrándként, vagy vágyként szunnyadozott. Természetesen a fáradhatatlan emberi tudásvágy értékesíteni igyekszik mindazon tanulságokat, melyek az emberiség elmetermékeinek vizsgálatából leszürődnek. Az irodalomtörténet alapjában véve szinte nyomon követi az irodalmak kialakulását s az emberiség belső történetének dokumentumait gyűjti már évezredek óta. De ami még az alexandriai korszakban a tanult emberek számára tisztán kuriózum, az ma jól szervezett tudomány a szó magasabbrendű értelmében, komoly, magasratörő céllal, kapcsolatban az emberiség legszentebb érdekeivel. Az irodalomtörténet célja egy-egy nemzet irodalmán belül a nemzeti lélek irodalmi művekben kifejezésre jutott múltjának lehetőleg teljes, minden tekintetben pontos ismerete, leglényegesebb feladata az igazság feltárása. Komoly, nehéz munka ez különösen ezen a területen, hol az ezer meg ezer mozzanat közt lappangó igazság oly törékeny, annyira finom, hogy sokszor a történeti kutatás és a
