II. kerületi érseki katolikus főgimnázium és Rákóczi-kollégium fiúnevelő-intézet, Budapest, 1911
Adalékok az irodalomtörténeti módszer kérdéséhez
14 nismusának kapcsolata a physikal világgal. Következőleg a physikai individuum ismerete hasznára van a szellemi individuum megismerésének, vagyis a physiologia megvilágítja a psychologiát, az anatómia' a szellemi termékeket, a környezet az embereket, a művészeket, írókat, eszméket, általában a benne mozgó tüneményeket. Ez a gondolat így általánosságban a megdönthetetlenség erejével hat, de részleteiben legalább egyelőre a tudományos megállapítás kétséget s ingadozást nem tűrő szabatosságával nem igazolható. A dolog természetében rejlik, hogy Taine munkásságában is megvan az a szakadék eszme és anyag közt, melyet a nagy bölcseleti rendszerek bő leple csak eltakar, de be nem tömhet. Mégsem lehet csalónak vagy naivnak nevezni, mint Lanson teszi. A nagy emberek tévedése nemcsak tanulságos, hasznos is, mert ezek tévedésében mindig lappang valami szikra igazság s a tudomány története azt bizonyítja, hogy ez a szikra legtöbbször gyújt. Taine túlzásba vitt elvonással nem egyszer a különöset az általánosból, a levést a lényegből akarta levezetni. Ez téves. De hangsúlyozta, hogy van általános, van lényeg. A race, moment, milieu három összefoglaló szempont, az irodalom- történet számára Thukydides szavai szerint y.Tfj[,ia ég ásí, melyek elhanyagolása bűn volna, noha nem lehet velük geometrikus úton egyéniségeket összeszerkeszteni, kiknek vállain az irodalom nyugszik. Ha ez a három erő megmarad szempontnak, ha az általuk adott keret igaz tartalommal, egy darab valósággal telik meg, akkor termékenyítenek és éltetnek, ha azonban szolgálatukba kényszerített tényékhez valaki odaférceli őket dekorativ elemnek, akkor vértelenné tesznek és ölnek. Brunetiére főgondolata, a műfajok evolúciója, noha a természet- tudományokból van véve, nem nomothetikus, hanem idiographikus. Ugyanaz a jelenség lehet nomothetikus és idiographikus kutatás tárgya, mert az örök s az egyszer történő fogalma relativ. Ami csak nagy időközökben változik, az erre az időközre vonatkozólag nomo- thetikusan vizsgálható, több ilyen egységet véve alapul, már idio- graphikusan kutatható. így a leiró nyelvtan nomothetikus, a történeti idiographikus. Az organikus természet tudománya, mint rendszer nomothetikus, mert a történeti időben nem változott typusokat vizsgálja, mint fejlődéstörténet idiographikus. Kant a természet archeológusának nevezte azt az embert, kinek merész elméje egyszer a fejlődéstörténetet megalkotja. Maga az elv tehát könnyen átvihető az irodalomtörténetbe, mert mindennek, ami él, törvénye a változás, a fejlődés. A modern
