II. kerületi érseki katolikus főgimnázium és Rákóczi-kollégium fiúnevelő-intézet, Budapest, 1911
Adalékok az irodalomtörténeti módszer kérdéséhez
12 megtörtént vagy való dolgok. Nagy különbség van azonban a kettő közt: a valóság nem jelenti mindkettőjük számára ugyanazt. A természettudomány törvényeket kutat, az irodalomtörténet végső eredményében a művelődés egyik fontos elemének múltját a maga különösségeiben akarja feltámasztani. Az egyikben a különösnek csak az általános szempontjából van értéke, a másik elsősorban a különös, az individuális felé fordul érdeklődésével. A természetkutató előtt az egyesnek önmagában kevés, vagy semmi érdeke, csak a typust nézi, az egyesben azokat a jeleket figyeli meg, melyek az általános megismerésére vezetnek. Az irodalomtörténetiró előtt noha a fogalmi elem becses, mégis főképen az individualist keresi. Az egyik tehát az általánosat kutatja törvény formájában, az örökké egyformát, a másik kedveli az individuumot, a mindig mást, a soha nem ismétlődőt. Amaz azt nézi, ami mindig van, emez, ami egyszer volt. Windelband műszavával a tudományos gondolkodás charaktere a természet- tudományokban nomothetikus, az irodalomtörténetben idiographikus.1 A logika történeti fejlődésének bizonysága szerint sajátságos módon a tudományosnak elismert gondolkodás elsősorban a nomothetikus volt. Már a görögöknél megvolt ez az egyoldalúság. Platon egy eszmébe akarta mindig összetömöríteni a szétszórt valóságot (de, /.líav iőéav ovvoQtovra ayeiv rá noAÁa%fi őieojiaQf.iéva). Aristoteles felfogása e tekintetben hasonló; egyik kifejezése szerint halhatatlanná kell tenni a dolgokat (áfravarí^etv) 1 2 s amint Wilamovitz kimutatta, poétikájának meghatározása a tragédiáról sem történeti, hanem a valóságadta tényeken túlterjeszkedő philosophiai jellegű definitio. Taine munkáját s érdemét az irodalomtörténet terén még sem lehet olyan könnyű szerrel elintézni, mint Lanson teszi. A nagy absztraháló gondolatmenete érthető s bizonyos fokig jogosult. Az irodalmi jelenség oki megmagyarázása már elvonást tételez föl s innen csak egy lépés a törvény. Átmenetül kínálkozik, hogy a kutató az irodalmi történést az általános történés törvényeivel hozza kapcsolatba. Leibniz3 meggyőződése volt, hogy minden vérité de fait valamely vérité éternelle-ben oldódik fel, ő azonban a kettő viszonyá1 Wilhelm Windelband: Präludien. Aufsätze und Reden zur Einführung in die Philosophie. (Tüoingen 1911.) II. 135 s köv. Geschichte und Naturwissenschaft (Strassburger Rektoratsrede 1894). V. ö. Dr. Heinrich Richert; Kulturwissenschaft und Naturwissenschaft. Második kiadás. 1910. 3 V. ö. Windelband idézett beszédét.
