II. kerületi érseki katolikus főgimnázium és Rákóczi-kollégium fiúnevelő-intézet, Budapest, 1911

Adalékok az irodalomtörténeti módszer kérdéséhez

11

általam körvonalazott eljárásokat Sainte-Beuve már alkalmazta.“ A modern irodalomtörténet munkásai csak segédeszközök tekintetében vannak előnyösebb helyzetben nála, mert kibővítették az ő tapasztalatait. O ugyan a szellemek természetrajzát akarta megírni, de csak képleges értelemben,1 hiszen az igazságot mindig a megfigyelt tények alapján kereste, sohasem általánosított kellő alap nélkül.1 2 Sainte-Beuve munkásságán kívül Lanson még követésre méltóknak Ítéli többek között Alfred és Maurice Croiset, Gaston Paris, Gaston Boissier és Joseph Bédier példáit. Ezek nem másolták a természettudományokat, de gondjuk volt rá, hogy mentői világosabban lássák a saját tudományterületük tényeit. Ezeket azután úgy fejezték ki, hogy a szó a valóságból sem el nem vett, sem hozzá nem tett.

Vizsgáljuk csak meg közelebbről a természettudományok és irodalomtörténet viszonyát s ezek után megállapíthatjuk, minden tekintetben igazságos-e Lanson Taine és Brunetiére munkásságával szemben ?

Bizonyos, hogy a természettudományokban exakt eredményekhez vezető, termékenyítő hypothesisek az irodalomtörténetben nem minden esetben alkalmazhatók feltétlen jogosultsággal. A költői termékek analysise másfajta, mint a vegyi termékeké. Az irodalmi és moralis jelenségek lehetnek olyan eredményű összetételek, mint a vitriol vagy cukor, de összetételük kinyomozása bonyolult s szoros értelemben véve kifürkészhetetlen, mert adva van mindig egy ismeretlen, az individuum ineffabile. Az irodalmi műfaj élete mutathat analógiákat egy állatfaj életével, de azonosításuk csak metaphorikus lehet, mert az egyik esetben az élet átszármaztatója a nemzés, a másikban az utánzás. Ami a természettudományokban methodus, az az irodalomtörténetben a valóság képét megváltoztató rendszer lehet. Ami az egyiknél a tisztánlátás eszköze, az a másiknál könnyen átváltozhatik rögeszmévé.

Mi ennek az oka ? Mindkét tudomány tapasztalati, azaz mindkettő alapja és kiindulópontja valami realitás, eredményeinek praemissái

1 V. ö. Sainte-Beuve : Portraits Littéraires III. 546. „Je n’ai plus qu’un plaisir, j’analyse, j’herborise, je suis un naturaliste des esprits. — Ce que je voudrais constituer, c’est l’histoire naturelle littéraire“.

2 U. ott. „11 y a lieu plus que jamais aux jugements qui tiennent au vrai gout, mais il ne s’agit plus de venir porter des jugements de rhétorique. Aujourd’hui, l’histoire littéraire se fait comme l’histoire naturelle, par des observations et par des collections“.