II. kerületi érseki katolikus főgimnázium és Rákóczi-kollégium fiúnevelő-intézet, Budapest, 1911
Adalékok az irodalomtörténeti módszer kérdéséhez
9 tékok az emlékezet pontatlansága ellen. Az erudition alapuló irodalomtörténet is eszméket akar, de főtörekvése, hogy ezek igazak legyenek. A nagy gondolatok feltalálására szabad az út, a tudás nem korlátozza az értelem hatalmát és termékenységét. Marad hely még a genie intuíciójának is, csak az eredmény a lehető legteljesebb mértékben tárgyilagos legyen. A lehetőség határa az irodalomtörténetben úgysem olyan élesen körvonalazott, mint a természettudományokban, a feltétlen igazságot változtatást nem szenvedő formába csak a legritkább esetben szoríthatjuk, legföljebb megközelíthetjük, de kötelességünk minden áron mentői közelebb férkőzni hozzá. Tulajdonképen a régi harc zajlik le előttünk e módszertani értekezésben a tudomány és rhetorika közt. Ez a harc tölti már be Platon írásait. Az itt hangsúlyozott elvek szinte kézzelfogható igazsága súlyosan bizonyítja, hogy az irodalomtörténetben még mindig védelmezni kell a „divide [et impera“ elvet. Még ma is szeretik hangoztatni, hogy a philologiai pontossággal elvégzett munkának az irodalomtörténetírásban csekély szerepe van. Pedig bizonyos, hogy a gondolat feltételezi a tudást s az a philosophus nem érdemli meg bizalmunkat, ki életében valamely tudományág részleges problémáival nem foglalkozott. Lanson minden ponton a philologia szükséges voltát védelmezi, ennek segítségével akarja a subjectiv elemektől megszabadítani s így az igaz tudomány fogalmához közelebb vinni az irodalomtörténetet. Álláspontja teljesen jogosult. A philologiai részletkutatás szolgáljon alapjául minden psychologiai aesthetikai, vagy történeti megvilágításnak. Ha az analysis és synthesis kellő módon egyesül, ha ez utóbbi a munkát csak ott veszi fel, hol az előbbi szükségképen elhagyta, akkor az egyes problémák a legkülönbözőbb szempontokból megforgatva a maguk változatos külön életükkel eleven alkatrészként kapcsolódnak bele az egységes történeti egészbe. De az egység mélyen a dolgokban rejtőzik s a tudomány sokszor csak a legnagyobb fáradozások árán vergődhetik közelébe. Lanson a kitartó küzdelemre buzdít eszméivel és példájával. O, aki a francia irodalomtörténet kézikönyvében a legfinomabb psychologiai és aesthetikai elemzésekre mutat képességet és hajlandóságot, legutóbb a francia irodalom bibliographiájával adott a kutatóknak nagyon használható s mindenek fölött szükséges segédeszközt. — Rá igazán illik, amit Taine Stuart Millről mond: „levágta szárnyait, hogy könnyebben futhasson.“ Valóságos aszkétája a maga tudományának, mert természete a magasan repülésre készteti s ő inkább tudatosan a földön jár, mert a
