X. kerületi tisztviselőtelepi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1912
I. A mi hajlékunk (képekkel)
4 életet. Hogy ez így van, annak tanúi ezek a fiúk. Az első raj, amelyet az életbe bocsátottunk. Az első raj sok dolgos és — sokat dongó népe sokszor, szinte nap-nap után visszatér a kasba, a mi hajlékunkba, melyhez visszahozza a szeretet. Ahlyen is hát a mi hajlékunk ? Milyen a külső megjelenése és mit rejt az ? Miért ilyen ? Ezt fogom elmondani. Építtető szándékát, az építőművész gondját, gondolatai testet öltését és a sok munka eredményét megmagyarázni azoknak, akik nem szokták meg azt, hogy sorra vegyék és kibogozzák egy nagy épület csomóját. Mert az, ügye, nem a legkönnyebb feladat. Hogy is látna bele az ember az építőművész gondolatmenetébe, a mikor — már a kapu föliratba is belébotlik ? * * * utolsó pillantás a sok szépre, mely immár halotti pompát öltött. És vidám a séta a ropogó havon is, akkor, mikor már fehér takaró borít tisztást és prémezi a faágakat, hajt hódolatra megmaradt, örökzöld lombot. * * * És a sok-sok fiú megszereti az iskolát. Azért is, mert jó helyen van. Mert a jó hely áldásait érzi. De azért is, mert a mi hajlékunk nemcsak kivülről napsugaras és szép és vonzó, napsugaras és vonzó az belül is. Megszeretik a fiúk az ott való derűit és munkás Az első Vili. o. tanulói az osztályban.
