X. kerületi tisztviselőtelepi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1912

I. A mi hajlékunk (képekkel)

A telek az építés előtt s az építés kezdetén.

A mi hajlékunk.

Maholnap meglesz Nagy Budapest! Igazi, millión felüli magyar város ! Csodája a nemzeti energiának. Ékköve a csillogó négy folyó, a tüzesen ragyogó hármas halom országának. — S a házak irdat- lanában eleven főút lesz a Hungária-körút, amely ma még csaliton át, ringó takarmányföldek és beépítetlen telektömbök között, összeösszeszűkülve meg véglegessé kiszélesedve fut körül, óriási ívben, a jövő városrészein át.

És mi, akik a fejlődése elejét élő hatalmas körút mellé kerültünk, szabad levegőt, csendet kereső iskolánkkal, a mi hajlékunkkal, nem aggódunk. A mi hajlékunk mindig olyan lesz, amilyennek az első képen látod, olvasóm. A mi madárdalos csendünk, a mi illatos levegőnk meglesz félszázad év múltán is. Mert előttünk a pompás népliget bólogató fáival, üde pázsittisztásaival, virágot kínáló bokraival. Köröttünk a sokkertű, hallgatag tisztviselőtelep.

Voltunk sokan olyanok, akik el-elgondolkoztunk azon, hogy milyen sivár is a nagyváros közepébe, bár csendes, de szűk utcájába épített iskolapalota. Némi irigységgel láttunk angol iskolaházakat (Eton, Harrow, St. Pauls School London, stbi) gyönyörű kertek közepén, vagy a németek iskoláit a városszéli halmokon, nagy parkok mellett. S elgondoltuk, mennyi jó származik egy nagy iskola városi, ifjú népességére abból, ha az iskolaház jó helyre kerül. Milyen gyönyörűség a gyermeket természetrajzi sétára vinni egy rövid óra keretén belül is, olvasni, megbeszélni egy-egy olvasmányt nagy fák árnyékában, tornáztatni, játszatni térés pázsiton, levegőjárta közeli játszóhelyen ! Megmutatni fogékony gyermekeknek a természet nagy átváltozásai nyújtotta szépséges képeket! Fakadó tavaszkor felfrissíteni a zsibbadó energiát a milliónyi rügy, nyiladozó virág csodálatán. Az évvégi terhes hónapokban a tikkasztó tanterem-levegőből liget hűsébe, szénaillat közé! Ősszel „Búcsú a természettől“, egy

1*