X. kerületi tisztviselőtelepi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1911

I. Az év története

8

ményére visszatekintünk, megnyugvással és bizalommal kell a jövőre gondolnunk. Fáradozásunk nem veszett kárba. „A kisded makk, mert nem romlott meg, erős tölgyfát igér“ — mondhatjuk Széchenyivel kis keretekben állhatatosan végzett munkákra alkalmazva annak a nagy magyarnak szavait, aki iskolánk alapvető elveinek megállapításánál oly gyakran lebegett lelkünk szeme előtt. Immár az erkölcs és jellemképzés munkájában a nyolc év alatt meggyökeresedett hagyományunk van. A gyökérszálakat szerető gonddal még mélyebbre juttatni, életerejét minden időre biztosítani a mi feladatunk a jövőben. Szülők, tanulók legyenek ebben a munkában egyaránt segítőtársaink.

A tanulók önmunkássága. Intézetünk tanulói között ebben az évben még többen voltak, mint tavaly, olyanok, akik idejüket a maguk képzésére okosan használták fel. A műhelyben dolgoztak, kezük ügyességét fejlesztették, férfiénekkart szerveztek, betanították, az egyik a vasárnapi misén orgonáit, az egyházi énekkar betanításában tevékeny részt vett, a gyorsírás tanításában segítségére volt a tanárnak, a „Széchenyi-kör“ ünnepeit nagy buzgósággal és ügyességgel rendezték, gyöngébb tehetségű társaikkal a maguk jószántából készségesen foglalkoztak. Ezek a tanulók a hasznos ember eszményét megértették s iskolánk szellemében cselekedtek. Nem dicsérjük meg őket külön, hiszen nem dicséretre vágyódva csele- kedték, hanem hasznos tagjai akartak lenni iskolánk családjának, valamint azok is mind, akik ünnepeink rendezésében mindennemű munkára örömmel vállalkoztak, akik részt vettek intézetünk virágos kertjének felásásában, kövek hordozásában lévén ők egy dolgozó iskola buzgó napszámosai, egy munkás hadsereg közkatonái.

Ünnepeink. A már említett családi összegyülekezésen kívül voltak intézetünkben ifjúsági ünnepek is, amelyeket a „Széchenyi kör“ rendezett. így megültük Már cuts 15-dikét, mint a nemzeti élet egyik emlékezetes mozzanatának emlékeztetőjét. Ez alkalommal a „Széchenyi kör“ ifjúsági elnöke : ifj. Gaal Mózes elmélkedett komolyan és szépen a lelkesedésről, mint a munka forrásáról. Igen szép volt a hangverseny, melyet ifjúságunk az összes segítőalapok javára április 20-dikán az intézet dísztermében rendezett. Legkiemelkedőbb pontjai éppen azok voltak, melyeket az ifjúság a maga erejéből minden vezetés nélkül tanult be s adott elő. Ennek a hangversenynek olyan szép sikere volt, hogy általános kívánságra a virágnapon, május 16-dikán az elhagyott gyermekek javára megismételte, az ifjúság evvel is bizonyságát adván annak, hogy másokért