X. kerületi tisztviselőtelepi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1911

I. Az év története

7

intézet családja az év folyamán többször gyűlt össze az első emeleti gyönyörű csarnokban, s minden alkalommal egy-egy meleg érzéstől áthatott elmélkedésben volt része, s az emberi kötelességek, erények legszebbjeiről hallott irányító gondolatokat. Ősszel, kora tavasszal kerestük az érzésbeli kapcsolatot a természettel, Isten nagyságának és bölcseségének szemléletében merültük el; a karácsonyi szünet megkezdése előtt a Szeretet és a családi otthon melegének fejtegetése volt elmélkedésünk tárgya. Nagy örömmel konstatáljuk, hogy ezek a családi jellegű gyülekezések bensőségben és igazságban mindinkább mélyültek, a szülői ház érdeklődését is fölkeltették, s eljöttek a szülők közül is többen. Arra törekszünk, hogy a szülőket mind szélesebb rétegben megnyerjük a nevelés ilyenfajta munkájára, s a közös, egységes elveken alapuló nevelést ne csak szólamokban, mint jámbor óhajtást, hanem, mint meggyőződésen felépülő valóságot vigyük be iskolánkba. Azt akarjuk, hogy a szülők bizalma és szeretete iskolánk iránt olyan eleven valóság legyen, mely minden szülőre erkölcsi kényszerítő erővel hat, s hovatovább a legnemesebb lelki szövetkezéssé változik, melynek alapszabályai nincsenek kinyomtatva, hanem a szívbe íródnak bele.

A jellemképzés munkájáról is meg kell emlékeznem. Mert volt és van iskolánkban jellemképzés. A dolgozó s kötelességet minden tanulóra egyaránt kirovó család eszményének megvalósítására teljes erőnkből törekedtünk. A közös becsületnek féltékeny gonddal való ápolása, az egymás iránt érzett és cselekvésekben tanúsított megbecsülés, türelem, az iskoláért való készséges munka, a kisebbeknek, gyengébb tehetségűeknek istápolása, a nemesebb értelemben vett összetartás, az intézet szolgáival szemben tisztesség és jó akarat mind benne foglaltattak iskolánk jellemképző munkájában. A fizikai laboratóriumban dolgozó ifjak szót fogadtak a laboratóriumban velők fáradozó szolgának, útmutatásait köszönettel vették, tanítójuknak tekintették, s ugyan *ez fog történni, ha az asztalos műhelyt a jövő évre felállítjuk, s a munka vezetésére intézetünk másik szolgáját, aki szakképzett műasztalos, állítjuk be. Úgy hisszük, hogy az erkölcsi nevelés, az ember-, és munka-megbecsülés becses gondolata ölt testet, ha tanítványaink úgy veszik körül intézetünk tisztes, derék munkását, mint hasznos embert, akitől tanulnak.

A tisztességes és hasznos ember fogalmát eleven példában oda állítani eszményül: ez iskolánk jellemképzésének szigorú következetességgel megközelítendő alapelve.

És ha az elmúlt nyolc esztendő enemű munkájának ered