X. kerületi tisztviselőtelepi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1911

I. Az év története

6

den tárgyat kellőképpen szemléltessünk ; a szomszédos népliget a tavaszi és őszeleji hónapokban valóságos második iskolává lett számunkra. Növendékeinket osztályonkint és összeségükben is gyakran vittük tanulmányi kirándulásokra, múzeumokba, kiállításokba, amint erről Balázs István tanár, e kisebb tanulmányi kirándulások buzgó szervezője és vezetője ez értesítőnek megfelelő helyén részletesen beszámol. Mindazonáltal nagy hiányát éreztük annak, hogy sem az előadó-termekben (természetrajzi, földrajzi és fizikai), sem a díszteremben a berendezett villamosvilágításnak hasznát nem vehettük, mivelhogy a villamos-kábel lerakása még mai napig sem történt meg. Ezért kellett népszerű előadásainkat a díszterem helyett egy kisebb teremben tartanunk, s a fizika tanítása sem történhetett mindenben kívánságunk szerint a célnek jobban megfelelően. Földrajzi előadótermünk, amely vetítésre van berendezve, vetítés nélkül maradt érzékeny kárára a szemléltető oktatásnak. Reméljük, hogy a jövő iskolaévben nem lesz okunk ezt felpanaszolni.

A tanítás munkájának számos mozzanata közül igazságos lélekkel ki kell emelnem azt a nagy és lelkes buzgóságot, mely intézetünk néhány tanárát arra késztette, hogy gyöngébb tehetségű tanítványaival a kiszabott órákon kívül is szerető készséggel foglalkozott. így a karácsonyi és húsvéti szünetek alatt is, sőt egyik tanár csaknem minden délután külön foglalkozott tanítványaival. Ami aztán a tanítás munkáját az erkölcsi neveléshez még jobban hozzákapcsolta, volt olyan tanár is, aki vendégeiül látta otthonában felserdült tanítványainak javát, velők beszélgetett, s reájuk nemes irányban jótékonyan hatott.

Úgy hiszem jól eső kötelesség az részemről, ha a szülők, a tanulók, s az intézet nevében megköszönöm derék munkatársaimnak fáradozását. Ezt a megértést, jó indulatot és szeretetet még jobban belevinni a középiskolába: jelentené a középiskolai nevelés örvendetes jövőjét.

Az erkölcsi nevelés érdekében iskolánk mindent elkövetett, ami tőle telt. Az egyes vallásfelekezetek hittanárai az igazgatóval egyetértőén gondoskodtak arról, hogy a tanulók vallási kötelességeiknek megfeleljenek. A róm. katholikus tanulók Pál Mózes hittanár vasárnapi nemes intelmeit a kálvária-kapolnában hallgatták meg a szentmise alatt; a református vallásúakat Böszörményi Jenő ref. hittanár gyűjtötte össze minden vasárnap az intézet egyik termében, s beszélt hozzájok lelkes hévvel ; a többi tanulók kiki a maga felekezetének templomába vett részt az istentiszteletben. Az