X. kerületi tisztviselőtelepi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1911

I. Az év története

5

íme hadd vonuljon el lelkünk szeme előtt a múlt év iskolai munkájának képe. Tükröződjék abból vissza iskolánk családjának belső élete.

Az évet szeptember 5-dikén a magunk módja szerint családi ünneppel, nemes bensőséggel nyitottuk meg. Iskolánk első emeletének pompás csarnokában gyűlt össze a „Veni Sancte“ után a család. Eljöttek intézetünkhöz híven iskolánk vezető eszméjét megértve a szülők is gyermekeikkel, hogy jelen legyenek gyermekeiknek az iskola-család tagjaivá avatásán. Az igazgató, mint a család feje, üdvözölte a szülő társakat, s a család volt tagjait: a visszatért növendékeket. Egy nyolcadik osztályos tanuló okosan átgondolt, s melegen átérzett szavakkal fordult a felavatásra váró uj növendékekhez, s elmondotta, hogy minő munka vár reájuk ebben a családban, melynek ők is tagjai tesznek. Testvéri szeretettel hívja őket a családnak régi tagjai közé, ámde figyelmezteti arra is, hogy kötelességet vállalnak a családdal s a család minden tagjával szemben. Teljesítsék ezeket a kötelességeket emberséggel, hogy méltók lehessenek a mi családunkhoz. Ezután a család feje vette át újra a szót, s kérdezte az új növendékektől, hogy teljesíteni fogják-e a reájuk váró kötelességeket, örömmel végezik-e a munkát ebben a dolgozó-családban, fogják-e egymást szeretni, lesz-e bennök egymás iránt türelem és jó indulat ? És minden felelet úgy hangzik, mint becsületes ígéret, egy neme a fogadalomnak. A szülőknek ez nyílván szokatlan volt, de meglátszott arcukon, s elárulta csillogó szemök, hogy iskolacsaládunk alapgondolatát megértették s velünk a nemes szándék megérezésében egyek voltak.

Evvel a hangulattal oszlottak szét, hogy másnap 8 órakor az iskola munkáját minden osztályban megkezdjék a tanulók.

Ez a munka kettős irányú volt : ismeretszerzés az egyes stúdiumok keretében és hozzászokás azokhoz az erkölcsi elvekhez, melyek ebben a családban napról-napra kifejezésre jutnak, de nem henye szavakban, hanem példaadó cselekvésekben.

A tanítás munkája az egész éven át zavartalanul folyt. Csupán a tornatanítás szenvedett hiányt, mivelhogy intézetünk torna- csarnoka nem épült fel, s most már aligha van reményünk arra, hogy a jövő iskolaévben, is felépüljön. A tornatanár két hónapi betegsége is hozzájárult ahhoz, hogy a testgyakorlat csupán játékra, sétára és szabadgyakorlatok végzésére szorítkozott.

A többi tárgy tanítását az egész év folyamán nem zavarta meg semmi. Az új épület gazdag és célszerű elhelyezése, felszerelése módot adott nekünk arra, hogy a vetítést nem számítva min-