X. kerületi kőbányai magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1913

I. Önálló munka-e Comenius Labirintusa?

14

télén beérni és a csillagászat művelésénél tapasztalja, hogy az egész tudomány csupán a csillagok összeírására szorítkozik.

Keserű szatírával emlékszik meg Comenius a doktori felavatásról (Lab. XVI. fej.). A zarándok ugyanis jelen van a mesterek és doktorok tudományos értekezletén. Nagy megdöbbenéssel az a tanulság szűrődik le előtte az egész vitatkozásból, hogy a felava- tandók a legáltalánosabb és legszükségesebb dolgokról vajmi keveset tudnak. Ezt a helyet Comenius nagy valószínűséggel Andreae Peregrinusának ama fejezetéből merítette, ahol a német teológus bemutatja korának iskoláit és a tanítás helytelen módszerét. Peregrinusa az előadások meghallgatása után arról győződik meg, hogy a tanulók mákszemnyit sem értenek abból, amit felelnek s így nem csoda, hogy az értelmes ember az ilyen iskolai szajkózást megutálja.

Comeniusnál (Lab. XVII., XVlIh 13.) olvassuk, hogy a zarándok megfordul a pogányok, a mohamedánok, a zsidók és a keresztények között. Érdeklik őt a különböző istentiszteletek. Midőn már ezt az utat is megtette, tapasztalatait összefoglalja. Ennek — a zarándok szempontjából — a legfájdalmasabb pontja, hogy míg a nem keresztények között mindenütt és minden körülmények között is megvan az egység, addig a keresztények több felekezetet alkotnak s ezzel a nem keresztények malmára hajtják a vizet. Ezt a gondolatot megtaláljuk Andreáénál is (32., 40. fej.). A peregrinus ugyanis olyan templomba vetődik, amelyben különböző ércszobrok állanak. A templom több kápolnára van felosztva. Ide sereglenek össze az emberek a világ minden részéből. Mindenki keresi a maga istenét s ha megtalálta, csodálatos módon tiszteli. Egyesek annyira mennek, hogy állatok és növények előtt is leborulnak. Felnyitják keblüket és beengedik az istent, azután félisteneknek tartják magukat. A pogányság e birodalmából a zarándok a keresztények országába érkezik, ahol az irígykedésnél és a Szentírás fölött való vitatkozásnál egyebet sem tapasztal.

Különös jelenséggel találkozunk Andreae munkájának 21. fejezetében. A peregrinus megáll a politikusok helyének a kerítésénél ■ és hallgatózik. Emberi hangot nem hall, de különféle állati hangok ütik meg a fülét. így pl. a farkasok a juhok módjára szólnak és fordítva; a fülemüle gágog, a lúd pedig szépen énekel. A politikusok emez allegorikus bemutatásával azt akarja kifejezésre juttatni, hogy a politika emberei ritkán szólnak természetes hangjukon, azaz helyes meggyőződésükből. Comenius zarándoka szintén megfigyeli