X. kerületi kőbányai magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1912
I. Révai Miklós
5 fáradozott a magyar nyelvnek az iskolákba való behozatalán, elterjesztésén és e tekintetben része van az 1805. évi IV. törvénycikk létrejöttében is. Ekkor ő már a budapesti egyetem magyar tanítója volt. 1802-ben állását elfoglalván, beköszöntőjében hangsúlyozta, hogy bal vélemény az, „mintha a született magyarnak a hazai nyelvet nem kellene tanulmányoznia“; ellenkezőleg, szükséges, mert magyar beszédünk olyan, amelyről látni, hogy nem tudunk magyarul. Magyar nyelvünkről Alázatos Segedelem kérésében így szól: „A fejedelemnek s . . . nemzetnek bátorságát s fennmaradását valamint a külső, úgy a belső ellenségtől is védelmezni azon egy szentségű kötelesség. Ez a belső ellenség a hazai nyelvet elmulató nagy gondolatlanság. Ennek kárhozatos terjedése, valamint a nyelvet, úgy fogyasztja lassanként ... a nemzetet is. A magyar nemzet, ha elveszti saját nyelvét, maga is egészen elvész: s a magyar nem leszen már magyar.“ Révai azonban minden buzgósága mellett sajnosán tapasztalta, hogy az ifjúság az egyetemen a magyar nyelv iránt nem érdeklődik. Annak tulajdonította ezt, hogy a magyar nyelvnek az egyetemen nincs rendes tanszéke, ezért nagy munkásságot fejtett ki az iránt, hogy a magyar nyelv a többi tárgyakkal egyenjogusíttassék. Egy nagyterjedelmű kérvényt intéz a felséghez, — a kérvény rövid cime Supple.x Libellus — s ebben kéri a magyar nyelvi órák számának jelentékeny szaporítását, a magyar nyelv egyenjogúsítását a többi tárgyakkal és kötelező tételét minden hallgatóra nézve. Ezt az iratát 1805. május 20-án terjesztette felsőbb helyre és a rendekhez, de másolatban megküldötte egyes vármegyéknek is, igy a pestmegyei levéltár bizonysága szerint Pestmegyének is, amely támogatás végett kiadta az iratot követeinek (Szentkirályi László és Ottlik Dániel). Megküldötte Radvánszky György zólyommegyei alispánnak és követnek is egy levél kíséretében, amelyben hivatkozik a magyar nyelvben szerzett érdemeire és kéri támogatását. Kérését nem bízta rossz kezekbe. Ezt az 1805. évi ország- gyűlés jegyzőkönyve mutatja, amely szerint a VI. ülésben a magyar nyelv használatáról lévén szó, a rendek egyebek közt kijelentik azt az óhajukat, hogy „különben a Magyar Országi Universitásban is a Magyar Nyelvnek tanulása, a többi ottan rendszerint való tanítások közzé számláltassék“. A rendek ily irányú felségfelteriesztését Szilasy József itélőmester készítette s ennek eredménye az 1805. évi VII. törvénycikk 5. §-a lett, amelyben a felség megígérte, hogy
