X. kerületi kőbányai magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1912

I. Révai Miklós

6

az 1792. évi VII. t.-c. végrehajtásáról (hogy t. i. a magyar nyelv az iskolákban rendes tárgy legyen) gondoskodni fog.

Sajnos, a magyar nyelv ügyének a kormány nem volt barátja, mert elvével, a népek egységessé tételével ellentétben állott. Ezért kellett oly szívós és hosszú ideig tartó harcot küzdeni e hazában a magyar nyelv természetes jogaiért. ÍVlinden egyes előhaladást nagy adók, temérdek katonaság megszavazásával kellett a nemzetnek megvásárolnia, de még igy is lehetőleg késlekedés állott be a kedvezmények, törvények végrehajtásában. így volt ez ezzel a törvénnyel is. Késtek a végrehajtásával, úgy hogy Révai Miklós nem élvezhette fáradságos munkájának gyümölcsét, mert 1807. áprilisában befejezte zaklatott, küzdéssel telt életét.

Az 1805. évi IV. t. cikknek nagy hatása volt nemzeti szempontból. A megyék nagy többségben ezidő óta népiskoláikban csak magyarul tudó tanítókat alkalmaztak, ügykezelésüket csak magyarul vezették. E törvény hatása alatt keletkezett Kultsár István Hazai Tudositásokja, az első magyar pesti újság, miként ezt maga Kultsár mondja Pestmegyéhez 1806. május 1-én intézett levelében, amelyben többek közt ezt is írja; „A nyelv nemzeti létünket fenntartja, a szíveket egyesíti, a tudományokat terjeszti. . . Déli és éjszaki nagy nemzetek kapnak nyelvünkön, Bécsben nyilván tanít- tatik, nem volna-e tehát hazaárulás itthon a magyar nyelv tenyész- tetésére szolgáló alkalmatosságot elmulatnunk.“

E hatás ellenére is a magyar nyelv csak az 1843/4. ország- gyűlésen nyerte el azt a méltó helyet, amely Magyarországban természetszerűleg járt volna neki. Ezen az országgyűlésen teljesült csak az, hogy a magyar nyelv lön Magyarország hivatalos nyelvévé a törvényhozás, a törvénykezés és az iskolázás terén. A küzdelemben részt vett, mint látjuk, Révai is. Izzó magyar- és hazaszeretete eszembe juttatja egy másik kiváló és hasonló sorsú nagy férfiunkat, Körösi Csorna Sándort. Igaz, Körösi Csorna több szenvedésen ment át, de Révainak élete is nélkülözések, koplalás közt telt el. Mind a kettőt nagy fajszeretete sarkallta a kitartó munkára.

Révaira is illik az, mit Széchenyi, a legnagyobb magyar, Körösi Csornáról írt: „Nem magas helyzet, nem kincs a nemzetek védőre, hanem törhetlen honszeretet, zarándoki önmegtagadás és vasakarat.“ Példát vehetünk Körösi Csornától, Révai Miklóstól, mert ők nem puszta szóval, hanem tettel; nem olcsó fitogatással, hanem áldozati készséggel voltak hű magyarok.