X. kerületi kőbányai magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1911

I. Kőszeghy Pál

21

Kőszeghy emberismeretének józanságát, helyes fél fogását, mutatják a Bercsényit jellemző részletek. Mind a korszak köztudata, mind a történelem igazolta ezt. Lássuk a fontosabbakat!

Bercsényi egyenes, hajlíthatatlan jellem, akit egy tartalmas életcél vezet. „Istenemnek, hazámnak s Ngodnak (Rákóczinak) szenteltem életemet, — ágyam úgy is élek s halok“.24) E mellett azután ki is tart a nagy emberek nagy energiájával. E tartalmas életcél tölti be lelkét, ez nyilvánul minden tettében.

„El nem tagad semmit senkiiül féltében.

Fejért feketének nem mond ijedtében, —

Vagyon állandóság s volt is beszédjében.“ I. 101.

A kitüntetések, a vagyon és hatalom, a mivel a bécsi udvar őt magának akarta megnyerni, úgy a szabadságharc előtt, mint a szabadságharc idejében, nem ejtették meg egy pillanatra sem. Midőn a bécsi Bellicum vagyonnal kecsegteti:

„Bercsényi Miklós mosolyog ezeken.

S csudái ministerek illyen elméjeken.“ III. 76.

Az országos ügyekben fáradozó, a nagy szervező, a hatalmas munkabíró Bercsényi korának egyik legszellemesebb férfia volt, elmés, humoros, sokszor szarkasztikus. Vidámsága mindenüvé jókedvet varázsolt. Szerette a zenét. Udvari zenészeket tartott, ebédjénél, estebédjénél még a táborban is zenéltetett, énekeltetett. Szerette a víg összejöveteleket, mulatságokat, bár — mint már említém — ő maga bornemissza volt.

„Hol minden muzsika s tisztes táncz is megvolt,

Mert — elhidd — az hol járt, ott bánatot nem olt,

Megvidul ővéle amaz félig megholt . . .“ V. 33.

Szerette a könyveket, még táborába is ládaszámra vitette kedves könyveit (III. 42.).

Bercsényi, a hős katona, deli vitéz volt.25) Gyönyörködött a pompában, mint egy triumfáló imperátor.

„Ékes ugyan a ló s minden teteme ép,

He bezzeg, Űrának termett oly űri kép,

Oly deliség, s drága ruhája is oly szép:

Méltán csudálliatja hogy minden látó nép!

Arany az ezüsttel vegyült ruhájában

Sokféle virágok vegyes állatjában, (állományában)

Zöld szín járt selyemmel mellyekrrek útjában,

S egy szép csuport daru (darútollbokréta) strázsalt kalpagjában ...

Illett is ez a szín akkor őhozzája,

Az arany: mert igaz szerelem fáklyája;

Tökéletességnek az ezüst formája,

Az igaz hívségnek kikben áll summája.“ V. 122—24.

24) Bercsényi levele Rákóczihoz. Arch. Rákóczianum. IV. 97. 1.

25) Rézmetszetül arcképe a Nemzeti Muzeum történelmi képtárában.

2