X. kerületi kőbányai magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1911

I. Kőszeghy Pál

20

csak a dámák kosztümjénél,* sokszor virágzó szerelménél. De az az egy bizonyos, bogy a szerelmek megéneklése a korszellem szükséglete és olyan kulturértéke volt, mint ma a szociális problémákat fejtegető, a lelki életet vizsgáló szépirodalom. És ha Kőszeghy a korszellem szükségletének eleget tett, akkor teljesítette hivatását, és ha éneke kulturértéket képvisel, akkor mint költő, az irodalomtörténetnek egy érdemes, tiszteletreméltó alakja, aki nem szorúlhat meg Gyöngyösi mellett, akár összehasonlítjuk vele, akár nem.

VII. A költemény főhőse a költészetben és történelemben.

Ivőszeghy a téma beállítását keresztül vitte a kidolgozásban is. A tárgy iránti érdeket fenntartotta az egész énekben, s ez annál jobban sikerűit, mert a történelmi fényekhez, a történelmi igazsághoz híven ragaszkodott. Az ő hősei a történelem hamisítatlan személyei. Bercsényi Kőszeghynél az a Bercsényi, aki már ekkor, második házassága idején, 30 éves korában, egy egész korszaknak a lelke, szellemi és vitézi vezére. Jövendő nagysága előreveti fényét. Szerzett dicsősége már most kiemeli őt kortársai közűi. Kir. ezredes, bányavidéki helyettes tábornok, Szeged várának s a hozzátartozó véghelyeknek főkapitánya, Ung vármegye főispánja, orsz. főhadi biztos, aranysarkantyús vitéz, kir. kamarás és tanácsos, a hétszemélyes Ítélőtábla bírája, s az északkeleti XIII. vármegye főkövete az országos kommisszióknál. Ez a Bercsényi lesz a kuruc hadnak fővezére, fejedelmi helytartó, Rákóczi fejedelem bizalmas barátja, fejedelmektől, királyoktól igen nagyrabecsíilt hős,22) a világpolitikába belejátszó híres diplomata, akiről a história ezt az összefoglalást adja: ,,a Rákóczi-szabadsághare és gr. Bercsényi Miklós élete = egy és ugyanaz“.23) A vatesi ihlet szól azért Kőszeghyről, midőn br. Szirmay szerelmi követségét mondja el Krisztinánál:

„Megmondotta ugyan drága józanságát.

Azzal született eszét s vígasságát,

Természeti szerint vitéz bátorságát,

Szép keresményével együtt méltóságát.

Mellyelc rövid üdön. nagyobbra emelik;

Az föld mindenfelül hírével betelik.

Nagy tudományáért mindenek tisztelik, —

Az ország népei böcsiillik s kedvelik.“ IV. 75—76.

A történelmi Bercsényi és a regény hőse teljesen egyező. De ez a jelen esetben nem esik az idealizálás költészeti elvének rovására. Először, mert históriás jellege van, másodszor, mert a regény hőse egykorú, harmadszor, mert Kőszeghy jelleme és a hőshöz való viszonya ezt így követeli. Egyébként is a költészeti elv frappánsan érvényesül magának a tárgynak beállításában.

22) XIV. Lajostól 100 ezer livre értékű díszajándékban részesül.

23) Tlialv, A sz. gr. B. cs. tört. III. Bér. VI. 1. Jellemzése ugyanitt 193—202. 1.