X. kerületi kőbányai magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1911

I. Kőszeghy Pál

17

semmit sem végeznek, a felföldiek arra kérik Bercsényit, hogy menjen követségbe az új hadvezérhez, Heisler tábornagyhoz. Dolgát itt végezvén, Ungvárra siet. Míg itt szórakozik, az alatt az irigyek iparkodnak őt befeketíteni a grófnénál. Épen azért szerető szívének aggodalmában elküldi hű szolgáját, Kőszeghy Pált Yépre egy kis levelecskével. „Grófnétól leve is jó reggel jó válasz“, amivel Pál úrához siet, akit ekkor már Bécsben talál. A válaszra új választ visz, és ekkor Keresztúr és Füles között az erdős ligetben Echó biztatgatja, hogy ,,jó úra a vépi házé lesz“ (72—78.). Csakugyan újabb kedvező választ visz Bécsben időző úrának, aki erre már maga készülődik Yépre, rokonával, gr. Forgách Simonnal együtt. Éjből nagy vendégség készül, s mivel böjti idő lévén, a jámbor úrasszony bojtos ételekből téríttet asztalt; volt itt a halaknak, gyümölcsöknek nagy bősége még Olaszországból is (123—134.). Megtörtént az eljegyzés, „Krisztinának lett hajlandósága, S gyűrűjének titkon elcserélt váltsága“. Örülnek az olympusiak is. A mulatozások közben az úrak estéli szánkázásra indúlnak fáklyavilágítás mellett (138—146.).

YI. rész. 121 strófa. De még mindig várakozniok kell az egymásért epedő jegyeseknek. Bercsényinek is, mint Árgirusnak sokat kell fáradnia (10.). Nehezen válnak el ugyan egymástól, de kénytelenek vele. Bercsényi Forgácchal Pozsonyba, majd Király fal vár a, onnét (xalgóczra ment’, Forgách otthonába, ahol Bercsényi fiacskája nevelődött. Bercsényi látván a Forgách-pár egymáshoz való ragaszkodását, szeretetét, nehéz fohászkodások között gondol* a maga sorsára:

„Hallja csendes éjjel Vág vize csurgását

Szállása ablakján, s gondolja: folyását

Vajha elnyerhetné szüntelen járását.

Istenem, ez vízhez — úgymond — én sorsomat Hasonlítsd, hogy vegyem ily gyors folyásomat,

Láthassam úgy hamar eljegyzett társomat, —

S lelhessem meg nála jó megnyugvásomat!“ VI. 23—4.

Rokonaitól elválva, Brunócz kastélyába vonúl vissza. De nincsen maradása. Meghallotta, hogy Krisztina Bécsbe készül, ő is oda indúl. A jegyesek találkoznak, a húsvéti ünnepeket „ájítatosan“ együtt töltik. De újból elszakadnak. A grófné Juliánka leányát, kit gr. Eszterás Antal jegyzett el. készíti az esküvőre, Bercsényi pedig ungvári kastélyát rendezi be az jövendő úrnő számára.

„Friss szobáit el is rendelé, készíté,

Ékes kárpitokkal falait szépítő,

Rendes képírással itt s ott ékesítő,

S csinos készülettel magát híresíté.“ (68.)

Jegyesének képét „jó képírójával jól lerajzoltatván, Agya.ellenében tévé, állíttatván“.10) Elvégezte dolgát Ungvárban, a várni e19) Csáky Krisztina képéről említés van az Archívum Rákóezianum VIII. 327. 1.