X. kerületi kőbányai magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1911

I. Kőszeghy Pál

18

gyében is, mint kellett, rendet tőn, Szepesváraljára leendő apósához, gr. Csáky István országbíróhoz ment, hogy vele is megsürgettesse menyasszonyánál az egybekelést. Bercsényi most Bécsen át Vépre siet, hogy kézen fogja „Vépnek szép Vénuszát“ (97.). Nincs már több akadály. Miután Csáky Krisztina férjhez adta leányait is, megtörténik Bercsényi és Krisztina esküvője is.

„Éljetek hát vígan teljes életetekben,

Perikiest követvén hű szerelmetekben,

Irigyitek hogy meghaljanak mérgekben,

S dícsírjétek Istent együtt mindenekben! . . .

Ámen.“

Ezzel befejeződik a költemény, utána jön még az epilog Ba- lassa-strófában, de az eleje, egy levél kiszakadván, hiányzik, csak az utolsó másfél versszak van meg.20) E másfél strófában hőseire

„Az jót rajok takarja;

S tovább is kivánja.“

VI. A költői ínventio.

A XVI. és XVII. század fejtegető prózáját, legyen az bármennyire is módszeresen felépítve, nem analizálhatom azzal az eljárással, amit egy mai tudományos munkával szemben alkalmazok. De már igazán nevetséges lenne, ha egy XVII. századbeli elbeszélő költeményhez odavinném az eposzi kritika mai szerszámait. Abba a tévedésbe sem esünk bele, hogy mindent, a mi kezünk ügyébe akadt, erőnek erejével valamely mintába bujtassuk bele, s azután azon rágódjunk, illik-e rá a ruhája vagy sem. Ez a műfajokba való belebujtatás amolyan közkeletű filológus mánia. A mi esztétikánk a józan laikus műélvező eszejárásával él. Először látnom kell, hosz- szasan, jól kell látnom, impresszióim aztán szinte maguktól váltják ki az Ítéleteket.

Kőszeghy Pál elbeszélő költeményét, lenne rajta bármilyen jószabású is, távolról sem akarjuk a műfaj díszleteibe öltöztetni. De ezt nem is lehet. Ez specialitása annak a kornak, amelyben dívott. Gyöngyösi sem irt egy eposzt sem, hanem irt ilyen specialitást, mint Kőszeghy. Ha e költői alkotásnak az elbeszélő költészetben mégis tartalmasabb, közelebbről meghatározott nevet akarunk adni, akkor verses házassági regénynek mondhatjuk.

A XVII. század eme verses házassági regényeinek személyei, hősei a főúri világ, daliák és dámák, és udvari népségük sokaságából szedődnek össze. De aztán oly bőviben, hogy historikusnak kell lennie, aki genealógiájukat rendbe hozza. Ez érthető is. A renaissance lelke nyilatkozik itt meg. Az a lélek, amely az ókori világ

20) Thaly Römer Flóris jegyzetei alaján az epilog versformája után először azt hitte, hogy az egész nagy terjedelmű ének Listi Mohácsi Veszedelme példájára mind csupa Balassa versszakokban van írva. Thaly, A sz. B. cs. tört. ' II. 96. 1.